Miután felfogtam, mi történik gyorsan kitápászkodtam ölelő kezei közül és lemásztam az ablakról. Futottam eszeveszettül a kapuhoz, ahol már Hara várt rám.
-Na végre, azt hittem már elnyelt a föld! - szidott le.
-Ne haragudj.. csak khm.. valami közbejött. - hajtottam le a fejem. - Gyerünk, már pia elvonási tüneteim vannak.
A kapuőr kiengedett minket, megbeszéltük vele, hogy hajlani 3-4 órára visszajövünk. Csendesen sétáltunk a kihalt utcán, csak a kocsmában hallatszott néha kis csörömpölés, kiabálás vagy mulatás. Én másra sem tudtam gondolni, csak Kyungnak arra az édes fejére, amire eddig fel sem figyeltem, a puha ajkai teljesen megbabonáztak.
-Héj, hová mész? Ya Sung Yeon! Itt vagyunk.. - kiabált utánam barátom.
-Aigoo, ne haragudj, elkalandoztak a gondolataim. - vallottam be.
-Majd bent kifaggatlak, csak gyere. - kapott karon és bevonszolt az épületbe. Szerintem még Japánban is lehetett hallani a zenét, ami innen jött ki. Bent mindenki már fullon volt...Énekelgettek, táncolgattak..
-Gyere menjünk a pulthoz, kérjünk valami jó erőset és mesélj..., azon kívül, hogy lány vagy. - vigyorgott Hara.
-Lány?! Hagyjad már, akkor hogy vettek volna fel? - legyintettem.
-Csapos! A legerősebből kérünk. - szólt oda az öregembernek. - Amúgy meg hallottalak a tanárnővel beszélgetni a kórházban, és mindent tudok.
-És mért nem kürtölted már szét világnak?
-Mert jó barátom vagy, és nem szeretném, hogy elmenj. Egyszerű. - bólogatott. Megfogtuk a poharunkat, amit letett az úr.
-Állapodjunk meg abban, hogy semmilyen titkunk nem lesz egymás előtt. Őszinték leszünk.
-Barátnők örökre. Egészségünkre - koccintottunk, majd lehúztuk egy kortyra. Ezután elmeséltem Harának a kis Kyungos 'összekoccanásunkat'. Szegény majdnem kiköpte az innivalót, amit kár lett volna..
-Komolyan?! Azok után, hogy...áh, szakadna rá az ég. - mérgelődött.
-Biztos még most is ott fekszik a padlón.. - nevettem - Kérünk még egyet! - tettem le az asztalt a pultra..
-Gyerünk a mosdóba, van egy meglepetésem.
Szó nélkül engedelmeskedtem. A mosdóban nem voltak sokan, ami csoda, mert aki sokat iszik, annál valami ki is jön általában.
-Csukd be a szemed.
Hallottam, hogy csörög valami, de el sem tudtam képzelni mi lehet az.
-Kinyithatod már.
-OMG! Ez az enyém?! - kérdeztem.
-Persze, direkt neked hoztam, mert biztos nem repdestél az örömtől, hogy nem vehetsz fel ilyen csinos ruhát, hisz te is csak lányból vagy. - kacsintott Hara.
-Köszönöm!!
Gyorsan berohantam az öltözőbe és magamra kaptam újdonsült ruhámat. Megnéztem magam a tükörbe, és rettentően meg voltam elégedve önmagammal, szép karcsú alak, csak ez a rövid haj... Kiléptem a fülkéből és egy nagyon meglepődött lánnyal találtam szembe magam.
-Wow, Hűha! Mintha csak rád szabták volna, szépen kiemeli az alakod.. Még Kyung is beléd szeretne igazából, és lányként csókolna meg. - tette hozzá.
-Hagyjál már vele! Olyan pia szagú volt, hogy undorodom tőle. - hazudtam.
Visszamentünk, de annyira kiütöttük magunkat, hogy nem mindenre emlékeztem... Táncoltunk rengeteget, hogy szét ment a lábam.. Az volt az utolsó emlékem, hogy egy ismerős alakot pillantottam meg magam előtt, egy nőt..
*********
Sung Yeon! Ébredj! - hallottam egy női hangot. Kinyitottam szemeimet és magam előtt láttam tanárnőt, ahogy engem pofozgat.
-Jól van már! Ébren vagyok, nem kell szétverni... - simogattam meg az arcom.
-Komolyan mondom szörnyű nőszemélyek vagytok! - mutatott rám meg barátnőmre. - Megszegtétek a szabályokat! Kiszöktök kérdezés nélkül, leisszátok magatokat a sárga földig, ráadásul belekavarjátok az őrt is...
-Mianhae. - hajtottuk le fejünket...
-Pacsit bele! - mosolygott Alice. - Én is ilyen voltam kiskoromba, magamra emlékeztettek.
-Hogy mi??!! - néztünk nagy szemekkel, hogy most mi is van.. - Most akkor nem is vagyunk bajban?
- Dehogy vagytok bajban, mivel csak én tudom.. s ez maradjon is csak így. - nyugtatott meg. - Viszont te, Sung Yeon. - fordult felém. - HOGY AZ ISTENBE GONDOLTAD AZT, HOGY LÁNYNAK ÖLTÖZÖL BE?! ÉS HA LEBUKTÁL VOLNA, AKKOR MÉG ÉN SE TUDTALAK VOLNA KIHÚZNI EBBŐL! MIÉRT VAGY ILYEN NAIV??? - ordítozott velem.
-Csak szerettem volna újra lány lenni, még ha egy kicsit is. - suttogtam magam elé.- Ruháim?
-Ott vannak. Mutatott a kanapéra Alice. Felkaptam őket és kiviharzottam a folyosóra, egyenesen az öltözőbe, ahol visszaváltoztam férfivé. A női ruháimat szépen ott hagytam a padon, hisz én már soha nem vehetek fel ilyeneket. Ahogy útban voltam a 4.emeletre, lüktetni kezdett a fejem, alig álltam a lábamon."Már csak 2 ajtó, 1... és itt vagyok, végre" Rátapadtam a kilincsre és bevergődtem a szobába. Felkapcsoltam a villanyt, és láttam hogy a drága kis láma ugyanúgy szunyókál, mint ahogy itt hagytam. Odavánszorogtam hozzá, és mielőtt melléfeküdtem, még a szájára egy jó éjt puszit adtam, de hogy miért, magam se tudom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése