*7 évvel ezelőtt*
Ballagtam hazafelé az iskolából, ami nem messze volt a házunktól. Anyáék nem voltak otthon, mert sokáig dolgoztak, ezért a mamám jött át vigyázni rám. Mikor beléptem az ajtón, leraktam a cuccomat, és rögtön mentem a konyha felé, mert már nagyon éhes voltam. Megláttam a hűtőn egy cetlit:
Leültem az asztalhoz, és enni kezdtem. Éppen a második féléhez értem, amikor zajokra lettem figyelmes, kinyílt az ajtó. Először azt hittem, hogy drága rokonom jött meg, de miután sokáig nem hallottam köszönést már gyanakodtam, hogy ebből bizony nem jó fog kisülni.. Nagyon megijedtem, ezért bebújtam a hűtő mögé és onnan figyeltem az eseményeket. 3 férfi jelent meg, akik kutatni kezdtek, minden lehetőt összetúrtak.
-Áh, vajon hol rejthetik a pénzüket? - szólalt meg egy göndör hajú srác.
-Fogalmam nincs, de biztos jó sok lehet, ha így eldugják. - válaszolt egy fekete copfos.
Nekem már a torkomban dobogott a szívem, éreztem h nem sokáig maradok itt az élők sorában, mert rám találnak. Jobb testhelyzetbe szerettem volna magam tenni, halkan fordulni kezdtem amikor belerúgtam egy üvegbe. Még a vér is megfagyott bennem."Most megfogok halni."
-Héj mi volt ez?
-Onnan jött.
Csend. Gondoltam most fognak idejönni, hát nem is tévedtem sokat. Fegyvert fogtak a fejemhez.
-Nocsak nocsak! Egy kis poronty. Gyere csak ki rögtön! - utasított egy kopasz.
Nem ellenkeztem, kivánszorogtam és vártam az ítéletet. Leültettek egy székre, amihez odakötöztek, és elmentek egy másik helységbe. "Biztos most beszélik meg, mi legyen velem." Úgy körülbelül 10 perc telt el, amikor újra előbukkantak.
-No kicsi lány, mivel láttad az arcunkat, és túl sokat tudsz, így muszáj lesz végeznünk veled. - szólt a göndör.
Nem hittem, hogy ilyen korán fogok meghalni, pedig annyi mindent szerettem volna csinálni. Miért ilyen kegyetlen az élet? Mivel még kicsi vagyok, sok minden állt volna előttem, szerettem volna Koreába menni tanulni, szerettem volna, hogy legyen egy fiúm, akivel majd leélhetem az életem, és még sok más... Elmélkedésem az zavarta meg, hogy felém emelték a fegyvert. És Bumm.
Utána már csak arra emlékszem, amikor kinyitottam a szemeimet, láttam hogy anyu és apu fogják két oldalról a kezemet, és alszanak. Fel szerettem volna ülni, de ekkor belenyilalt a hasamba a fájdalom, azt hittem felsikítok. A nagy mocorgásomra felébredtek a szüleim is, akik örömükben elkezdtek sírni, és agyon ölelgettek.
-Ez fáj. - szisszentem fel.
-Kicsim! - öleltek most már lazábban. - Hát te élsz! Felébredtél 6 hónap után! Azt hittük örökre kómában maradsz.
-K-Kómában? - dadogtam.
-Igen, 5 lövést kaptál a hasadba, az orvosok azt mondták, hogy lehetetlenség egy ilyet túl élni, ezért nem sok reményt fűztek ahhoz, hogy te felébredj, de most még is itt vagy! - örvendezett apu.
Ekkor bejött egy fehér köpenyes ember, aki pápaszemet viselt. Odajött hozzám és megfogta a kezem.
-Úgy látszik, te nagyon élni szeretnél. Megjósolom, hogy biztosan valóra fogod váltani az álmod, sok sikert hozzá!
Utána már csak arra emlékszem, amikor kinyitottam a szemeimet, láttam hogy anyu és apu fogják két oldalról a kezemet, és alszanak. Fel szerettem volna ülni, de ekkor belenyilalt a hasamba a fájdalom, azt hittem felsikítok. A nagy mocorgásomra felébredtek a szüleim is, akik örömükben elkezdtek sírni, és agyon ölelgettek.
-Ez fáj. - szisszentem fel.
-Kicsim! - öleltek most már lazábban. - Hát te élsz! Felébredtél 6 hónap után! Azt hittük örökre kómában maradsz.
-K-Kómában? - dadogtam.
-Igen, 5 lövést kaptál a hasadba, az orvosok azt mondták, hogy lehetetlenség egy ilyet túl élni, ezért nem sok reményt fűztek ahhoz, hogy te felébredj, de most még is itt vagy! - örvendezett apu.
Ekkor bejött egy fehér köpenyes ember, aki pápaszemet viselt. Odajött hozzám és megfogta a kezem.
-Úgy látszik, te nagyon élni szeretnél. Megjósolom, hogy biztosan valóra fogod váltani az álmod, sok sikert hozzá!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése