Sorry, I'm a girl. part 4

Aznap délután csak addig voltam a szobámban még átöltöztem, utána lementem Chan Hee-ékhez.

-Hát egyszer komolyan átrendezem az arcát ennek a lámafejűnek - öntöttem ki a lelkem Chunjinak és a szobatársának, Myungsoonak, aki mellesleg rohadt jó fej srác, és megengedte h Misunak nevezzem *--*

-Mondjuk már tényleg sok volt amit csinált, nagyon nagy arca van. Én már csak tudom, osztálytársam. - értett velem egyet Myungsoo.

-Most mondanám, hogy kerüld őt, de az lehetetlen. - sóhajtott Chunji.
-Az. Sajnos, miért ver engem ennyire a sors? - kérdeztem költőien.

Még sokáig ott maradtam velük beszélgetni, de sajnos mennem kellett vissza, takarodó volt.

Magabiztosan léptem be a szoba ajtón. A jó madár biztos fürdött, hisz csobogott a víz. Nagyon rosszul éreztem magam miatta, én nem szeretek rosszban lenni senkivel. Biztos van valami oka annak, hogy ilyen a természete, tuti biztos, hogy a lelke mélyén jó ember. Ahogy mentem fel a lépcsőn hirtelen megszédültem. Ah, biztos szoros a kötés, nagyon kényelmetlen. Végre felértem, borzasztóan rosszul voltam, lefeküdtem az ágyra és vártam azt az isteni csodát, hogy ő nagysága kitolja a valagát a fürdőből. Már majdnem bealudtam, mikor hallottam, hogy kinyílt az ajtó. Nagy nehezen felkeltem, éreztem hogy a fejem majd szét robban, lerobogtam a lépcsőn, éreztem, hogy már ki kell adnom magamból azt a kicsi kaját is, amit ettem. Aish, megint ugyan az az érzés, nem akarom! Gyors léptekkel mentem be a fürdőbe, ahol megközelítettem a WC-t. Miután könnyítettem magamon, beálltam a tus alá, és hagytam hogy a meleg vízcseppek végigjárják a testemet. Olyan jól esett végre meleget érezni. Miután alaposan megmostam mindenemet, felvettem a pizsamámat, még mindig rosszul voltam, nem akartam most perpillanat semmi mást, csak hogy a pihe-puha ágyamba legyek azonnal. De persze, mért is valósulhatott volna meg? Utamat állta ez a nagyfejű láma.

-Mit akarsz? Mért nem hagysz már békén? Csak egy kis nyugalmat szeretnék, és az ágyamat. - ripakodtam rá.

-Jól vagy? - kérdezte lágy hangon. - Hallottam... tudod, azt.

-És mi van akkor? Te nem szoktál hányni? - vontam kérdőre. - Most pedig eressz már el! - ahogy -e szavakat szó szerint ráordítottam, elhagyott minden erőm, összecsuklottam, és a földön kötöttem ki, ismét.. Kyung csak ijedten nézett rám, hogy most úr isten, meg fogok halni.. Hát nem adom meg neki azt az örömöt. Összeszedtem minden bennem rejlő erőt, felálltam, mélyen a szemébe néztem, levettem a kezét a vállamról és szép lassan felvánszorogtam az ágyamba, ahol rögtön el is aludtam.

Hajnali 5-kor már fent voltam, egyszerűen nem bírtam aludni, biztos azért, mert ez lesz az első tanulós nap. Milyenek lesznek a tanárok, stb. Felvettem a táskámat, és kimentem a friss levegőre egy kicsit sétálni. Olyan szép volt minden, sokkal másabb mint Párizsban, mindig is erről álmodoztam, hogy itt legyek és tessék, teljesült az álmom. Elmélkedésem a telefonom csörgése zavarta meg.

-Halló? - szóltam bele.

-Szia Sung Yeon! Itt Chunji, gyere a szobánkhoz, menjünk együtt suliba.

-Oh, oké. Már is megyek. Szia. 

-Szia - azzal le is raktuk.

Futottam vissza a koliba, fel a 3.ra, ahol már Misu, és Chan Hee mosolyogva fogadtak.

-Hát te meg merre jártál? - kérdezték egyszerre.

-Kiszellőztettem a fejem a tegnapi után. 

-Na, mert? Mi történt már? - érdeklődött Myungsoo.

-Majd órák után. - zártam le a témát.

10 perc múlva már be is léptünk a terembe, ahol Hara nagy mosollyal fogadott. Egészen óra kezdetéig vele csevegtem, már-már úgy tűnt, hogy kezd engem úgy megkedvelni. Fuhh, még rá gondolni is rossz.

-Már rögtön fizikával kezdünk, de rühellem. - súgtam oda Chunjinak.

-Én is. - vágott hülye képet, amin akaratlanul is, de elnevettem magam, persze csak halkan. Egész idő alatt oda se figyeltünk a tanárra, csak bohóckodtunk, hol Hara-val hol Chan Hee-vel beszélgettem, és ez így ment egészen 5.óráig, mert utána eléggé megrázó dolog történt. Éppen mentünk ki a teremből a barátaimmal, amikor belebotlottam Mr. bunkóságba, mire elkezdett lökdösni.

-Ya! Eszednél vagy? Mire jó ez? - löktem vissza én is.

-Imádlak idegesíteni kis hányógép. - vágott önelégült képet.
Kicsit ledöbbentem, tegnap még olyan aggódó és rendes volt, most meg ugyan úgy faragatlan tökfej. Biztos skizofén.. 

-Na jó ez már túl ment minden határon. - bevetettem minden karate tudásom és ütni, vágni kezdtem ahol csak értem. Barátaim nem bírtak lefogni. Már úgy tűnt, hogy végre én nyerek, és megtöröm, de olyan ütés érkezett oda, ahova nem kellett volna, a leggyengébb pontomra. A földre zuhantam, a számból folyt a vér. Utolsó emlékem az volt, hogy Chunji olyat bemosott Kyungnak, aki szintén megcsókolta a padlót.