Ijedten néztem az ajtóhoz, ahol ott állt ő.
-Anya, majd még beszélünk erről, de most le kell tennem szia. - raktam magam mellé a készüléket.
-Mit keresel itt? - Szóltam nem várt vendégemhez..
-Figyelj.. Kérlek hallgass meg.
-Már mért tenném?
Ekkor letérdelt elém, össze tette a kezét, mintha imádkozna.
-Ó nagy Sung Yeon, egyetlen okos, értelmes embere ennek a Földnek. Térden állok előtted, és könyörögve kérlek, hogy hallgass meg.
Erre már akaratlanul is egy jó nagyot nevettem.
-Viccet félre téve, tényleg borzasztóan sajnálom, hogy ennyit bántottalak már az első két napon. Csak rossz volt megszokni, hogy megint szobatársam van, mert tudod...- csuklott el a hangja...
-Igen. Már tudom, de nem lényeg honnan.
Megszegtem a szavam, bebeszéltem még magamnak ezelőtt, hogy nem fogok neki olyan könnyen megbocsátani, de most, hogy tudom min ment keresztül, nem tudok neki mit tenni. Lehet megfogom bánni ezt még, de nem érdekel, azt akarom, hogy boldog legyen.
-A tárgyalás véget ért, a bíró úgy döntött, hogy maga nem bűnös. - mosolyodtam el.
-Akkor nem mész el? - csillant fel a szeme.
-Hm... nem tudom... - húztam egy kicsit az agyát, mikor láttam rajta, hogy lélegzet visszafojtva várta a válaszomat. - nem hát
-Na azért. - bokszolt bele a karomba.
-Au! Ez fájt! - néztem ölő szemekkel rá.
-Komolyan mondom, néha úgy viselkedsz, mint egy lány.. - vakarta meg a tarkóját. - De persze te nem lehetsz az! - nevetett fel.
-Én mint lány? Viccelsz. - böktem oldalba.
-De most komolyan. - fogta meg a kezem. - Még a kezed és az arcod is olyan babapopsi puha.
-Babapopsi puha? Hát te rettentően hülye vagy.
-Na-na! Hogy beszélsz velem, ezt még megbánod. - vetett kaján vigyort, és elkezdett csikizni.
-Neh, kérlek hagyd abba, ez nagyon rossz...
Annyira nevettem, hogy már szemeimből folytak a könnyek, alig kaptam már levegőt. De jól esett, nem nevettem már rég ilyen jót.
*********************
-Ahhw, teljesen kikészültem. - nyújtózkodtam egy jó nagyot. - Mondjuk mit is várhatnék egy fizika órától. - tettem hozzá.
-Ennyi. - bólogatott HaRa is.
Mellesleg HaRa-val rettentően jól megvagyunk együtt, tökre belejöttem a fiú szerepbe, már nem is bánom, hogy bevállaltam. Bár azt sajnálom, hogy Chunjival eltávolodtunk ezalatt az 1 hónap alatt, mondhatni ő lett az osztály legmenőbbje. Mindenkit elkápráztatott gyönyörű hangjával, minden lány érte van megőrülve. Na jó, van egy kivétel, én. Kyung... hát, vele csak esténként találkozom, akkor is csak köszönünk, de ez így van rendjén.. Majd egyszer, talán jobb lesz a kapcsolatunk.
-Nem lenne kedved eljönni velem bulizni este? Elszökünk a koliból, széép csendesen. - súgta hátra hozzám HaRa.
-Mehetünk.
-Mi ez a susmus? - kérdezte a tanár. - Mrs. HaRa és Mr. Sung Yeon, már megint maguk??! Irány a folyosó, és gondolkodjanak el a viselkedésükön. Gyerünk! Mozduljatok!
Alig bírtam visszatartani a nevetést, gyorsan meghajoltam, és kivánszorogtunk.
Odakint megbeszéltük a partyzást, és hogy szökjünk ki. Takarodó után egy órával (tehát este 11-kor) kimászunk az ablakon, és találkozunk a kapunál. "Barátnőm" elintézi a kapuőrt, hogy engedjenek ki, hisz péntek van, így másnap nincsen suli.
-Szia. - köszönt drága szobatársam. - Hova pakolsz ilyen sietősen?
-Én? Sehova. - vontam vállat.
-Te tudod, ha nem akarod elmondani, hát nem.
Annyira sajnáltam, hogy nem lehetek újra lány, sminkelés, szoknya nuku. Teljességgel szörnyű. Összepakoltam minden cuccomat, és feltűnés mentesen behuppantam az ágyba.
Ekkor kinyílt az ajtó, és egy hullának kinéző láma csoszogott be. Jót kuncogtam magamba ezen a szerencsétlenen, ahogy elterült a padlón. " Keke, becsípett nem is kicsit." Az elkövetkezendő 1 óra hosszában a plafont és a földön fetrengő lámát néztem. Olykor-olykor elnevettem magam. Éppen már leesni készülődtem unalmamban az ágyról, amikor a telefonom kijelzője fényleni kezdett. Egy kis borítékocska jelent meg, ezzel az üzenettel: " Itt az idő, Party Time!!~ Hara" Lekecmeregtem az ágyról, felvettem a kis tatyómat. Már az ablakpárkányról ugrottam volna le, de megsajnáltam szegény didergő fiút, odamentem hozzá és betakargattam, amikor elkapta a csuklóm.
-Kérlek, ne menj el. - jobban megszorította a kezem és magára rántott. Arca rettenetesen közel volt az enyémhez(meg kell jegyeznem ritka büdös alkoholszagú volt), de a szívem élvezte a helyzetet, nagyon gyorsan kalimpálni kezdett. Felemelte a fejét és megcsókolt. Én csak kikerekedett szemekkel néztem rá, ahogy puha ajkait az enyémre tapasztotta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése