Aigoo, annyira várom már, hogy a repülőn üljek és Go Korea! El sem tudom mondani mennyire örülök annak, hogy felvettek álmaim iskolájába! Nehéz lesz itt hagyni anyuékat, de követnem kell az utamat, ami pedig Szöulba vezet. Mellesleg Go Sung Yeon vagyok, aki éppen nagy útra készül.~
-Sziasztok, legyetek jók. Szeretlek titeket. - pusziltam végig családomat.
Könnyes búcsút vettünk egymástól, beraktuk a csomagjaimat és beültem a taxiba.
-A repülőtérre. - utasítottam a sofőrt, mire csak egy bólintást kaptam.
Fél óra múlva már a helyszínen voltam, odaadtam a pasasnak a pénzt és már rohantam is a repülőre. Helyet foglaltam egy szőke, felzselézett hajú fiú mellett. Nem sok idő kellett, és már fel is szálltunk. Fül hallgatót a fülemre helyeztem, hátradöntöttem a fejem. A lejátszóban éppen Heo Young Saeng énekelte a Crying című számát, amitől szó szerint elfolytam az ülésen, imádom azt az embert. Már körülbelül a 20.számnál amikor elálmosodtam, alig bírtam nyitva tartani a szemeim, de nem szabad elaludnom, hisz át is kéne szállni. Odafordultam a mellettem lévő fiúhoz, aki kifelé bámult az ablakon.
-Ööö... Elnézést. Te hova tartatsz? - szólítottam meg, mire felém fordult.
-Koreába. - flegmázott.
-Akkor légy szíves felébresztenél ha át kell majd szállni?
-Megteszem, ha most békén hagysz. - hajtotta vissza a fejecskéjét az ablakhoz.
-Köszönöm - súgtam oda.
Többet már nem is foglalkoztam vele, behunytam a szemeim, amelyre már a manók álomport szórtak, így hamar elszunyókáltam.
Ott vagyok egy gyönyörű vízesésnél, mellettem egy fiú áll. Összekulcsolja ujjainkat, és mélyen a szemembe néz, közelít az ajkaimhoz. De héj, miért érzem magam vizesnek?
Kinyitottam szemeimet megláttam az ülő szomszédomat egy vizes flakonnal a kezében, amint éppen folyatja rám a tartalmát.
-Ya! Hülye vagy? Megvesztél ember? - vettem ki a kezéből a tárgyat és a fejére öntöttem a maradék vizet.
Kissé meglepődtem magamon, meg is ijedtem, hogy most úr isten meg fog ölni. De ehelyett elkezdett röhögni mint valami megveszett sas.
-Maguk meg mi a fenét csinálnak??! - közeledett a stewardess.
A sráccal egymásra néztünk.
-Futáás! - kiáltottuk és rohantunk lefelé a lépcsőn. A csaj még motyogott nekünk, de ügyet se vetettünk rá, megfogtuk a csomagjainkat átszálltunk a másik járműre. Leültünk ismét egymás mellé, egymásra néztünk és már én se bírtam ki nevetés nélkül, az egész utastér tőlünk zengett.Az út további részében már ő is kibontakozott, rengeteget nevettünk. Sok mindent megtudtam róla: Lee Chan Hee-nek hívják, Franciaországban él mint én, kedvenc színe a kék, mint nekem, és ennek tetejébe ő is ugyanabba az iskolába fog járni mint én. Hát nem nagyszerű? Nagyon sokára, de beértünk Szöulba. Megbeszéltük, hogy együtt megyünk el beiratkozni. Fogtunk egy taxit ami szépen elvonszolta a popónkat az iskola kapujába. Gyönyörű volt az egész épület, most először gondolok ilyet, hogy izgatottan várom a sulit. Mindketten mély levegőt vettünk, úgy léptünk be a területre. Meghajolgattunk a szembe jövő embereknek, akik annyira nem is vettek tudomást rólunk, hisz már megszokták ilyenkor a nagy nyüzsit. Bementünk az iskolába, útba igazítást kértünk az igazgatói irodához, és már úton is voltunk célunkhoz. Bekopogtunk.
-Tessék. Jöjjön be! - hallatszott belülről.~
Kinyitottam az ajtót, jött utánam Chan Hee is. Az egyik jobb oldali szobából, egy kopasz pasi jött ki.
-Üdvözöllek titeket. Én vagyok itt a fő-fő, de remélem ezt már gondoltátok.Gondolom ide fogtok ti is járni. Mielőtt körbevezetnélek titeket, mondjátok már a neveteket.
-Go Sung Yeon vagyok. - kezdtem bele.
-Lee Chan Hee.
-Á, szóval te vagy az a lány. Veled muszáj lesz most beszélnem, csak felhívatom még a fontos embereket is a tárgyalóterembe. - mondta, majd elszáguldott az irodájába.
-Te Chan Hee, vajon mi rosszat csináltam? De hát még most érkeztem és nem is csináltam semmit. - néztem barátomra ijedten.
-Jaj, nyugodj már meg, biztos csak valami kis pitiáner dolog, felesleges felhúznod magad rajta. Egyébként ChunJi-nak hívj légyszi. - bólintottam.
Kissé sikerült lenyugodnom, mikor kijött az igazgató azzal a kopasz fejével, hideg tekintetével. Teljes mértékben kirázott a hideg és megint szorongani kezdtem.
-Kisasszony most jöjjön velem a tárgyalóterembe, fontos dolgot kell megbeszélnünk. - fogott karon és vonszolt volna ki mikor megállítottam.
-Jöhet velem ő is? - mutattam ChunJira.
-Felőlem, csak gyerünk már. - ismét megfogta a kezem és hurcibálni kezdett. Már vagy a 74658743562375235 emeletnél tartottunk( na jó nem, de az én sportképességeimnek ez annyi volt) megálltunk egy nagy, barna ajtó előtt. Az igazgató kinyitotta az ajtót, ahol már sorban ültek idegen emberek. Mi leültünk az üres székekre, és vártuk hogy mondjon valamit a kopasz.
-Azért gyűltünk mi most itt össze, hogy megbeszéljünk egy fontos dolgot, amit már önök tudnak is, kivéve az érintett. - rám nézett. - Go Sung Yeon, mivel a lány kollégium betelt, és a kitűnő tanulmányi eredményeivel nem szeretnénk megfosztani az iskolától, így nincs más választásunk, mint a fiúkhoz átküldeni önt.
Hát én teljesen ott a helybe lesokkolódtam, ha álltam volna már rég a földre zuhantam volna. Hogy én egy fiú kollégiumban?! Kizárt! De... de ez álmaim iskolája, nem akarok elmenni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése