-Jaj ne nyavalyogj már! Majd megszokod. - idegeskedett Alice. - Az álmaidért meg kell szenvedni.
-Jogos. - vágott közbe Chan Hee is.
-Már te is ellenem vagy? Csalódtam benned. - tetettem magam megsértődöttnek.
-Naa. Bubukám, pici arany bogaram ne haragudj már. - dörgölőzött hozzám vihogva Chunji.
-Marha! - bokszoltam bele a vállába.
-Istenem, befejeznétek ezt a szerelmeskedést?! Sung Yeon mivel már te is fiú lettél, és úgy is nézel ki, mit gondolhatnak a körülöttetek lévő emberek? - tette fel a kérdést a jövendőbeli ofőnk.
-Sajnáljuk. - néztünk egymásra ChunJival, majd újabb vihogásban törtünk ki.
-Aish, reménytelenek. - csóválta a fejét tanárnő. Hát előre fogom sajnálni, hogy fog kibírni velünk 4 évet? Megszívta, de azért szeretjük a fejét.
*****
Már este 19:00 óra van. Én nagyba kockulok a gépemen, úgy sincs jobb dolgom. Elrendezkedtem már a szobában a fölső ágyra, megfürödtem. A szoba társam még nem jött meg, Chan Hee meg el van újdonsült barátaival, bevallom, kicsit féltékeny vagyok.
-Úúúúgy unatkozom! - dőltem hátra a székkel aminek az lett a következménye, hogy a földön kötöttem ki. Aucs.
-Te meg mi a fészkes fenét csinálsz? - felnéztem és egy vörös hajú sráccal találkozott a tekintetem. Valami haláli cukiság volt. Egyáltalán nem látszott kívülről bunkónak, de ez minden bizonnyal az a Kyung gyerek.
-Véletlen felborultam a székkel. - vakargattam a tarkóm kínomba.
-Aha. - dobta le a cuccát az ágyra, és a bőröndjéből kezdett el pakolászni. - Gyere ide.
Odamentem hozzá.
-Ezeket vidd a konyhába, ezt meg rakd le az asztalra. - adta a kezembe a cuccokat.
Nem akartam vele veszekedni, azt tettem amit mondott.. egy ideig. De mikor már vagy 20x járkáltam össze vissza nem hagytam megjegyzés nélkül.
-Ch..Ezt vidd ide, ezt vidd oda. - dörmögtem az orrom alatt.
-Bajod? - kérdezte flegmán.
-Van sok. - vágtam vissza.
- Még is mi panaszod van? - közeledett felém.
-Nem ijedek meg tőled, nem éppen olyan vagy akitől félnem kéne. - gúnyolódtam.
-Pofádból vissza. - szorította meg a kezem olyan erősen, hogy azt hittem eltörik, de nem keltettem fel a figyelmét arra, hogy fáj, álltam még a nézését is.
-Nem nekem kéne vissza vennem az arcomból. - rúgtam ki a lábát, így ő a földre zuhant. - Még jó, hogy tanultam karatézni. - csaptam össze elégedetten a kezeimet, majd odamentem hozzá.
-Ha nem lettél volna bunkó, én sem csináltam volna ezt, én nem szeretek haragban lenni senkivel. - nyújtottam oda kezem a földön gubbasztó Kyungnak. Megfogta a csuklóm és lerántott engem is a földre, és fölém támaszkodott.
-Ezért még megfizetsz kis puhányka. - szállt le rólam és elment a fürdőbe.
Nagyszerű, azt hittem legalább kibékülünk és jóba leszünk, de hát ez csak álom volt. Feldúlva feküdtem le az ágyba, és azon gondolkoztam, hogy vajon miért ilyen felfújt ez a "kis" láma. Annyira elmerengtem a gondolataimban, hogy elnyomott az álom.
Reggel a vekkerem csörgésére ébredtem. Lekászálódtam a lépcsőről, láttam, hogy a kis láma még alszik. Szólni akartam neki, hogy keljen mert elfog késni, de gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot. Mi vagyok én, az anyja? Nem gyerek már, azt csinál amit akar. Bementem a fürdőszobába, meghúztam a kötésemet, ami elég kényelmetlen volt, mert még sosem használtam ilyet. Felöltöztem az egyenruhámba, fogat mostam. Legszívesebben agyonra kisminkeltem volna magam, meg kifestettem volna a körmeimet, de Alice tanárnő elvett minden lányos cuccomat. Majd megszokom. Kiléptem a fürdőből felvettem a táskámat, és már mentem is az iskolába. Megkerestem az osztály termünket és ahogy beléptem minden szem rám szegeződött.
-Na ő az akiről beszéltem, gyere Sung Yeon, foglaltam neked helyet. - integetett Chunji.
Odabandukoltam hozzá(megjegyzem, még mindenki engem nézett, úgy nézhettem ki mint valami főtt rák)
-Sziasztok. - huppantam le a székbe.
-Szia. Sokat hallottunk már felőled. - szólt kedvesen egy lány.
-Mert hogy? - néztem értetlenül rá.
-Hát amióta Chan Hee belépett ebbe a terembe folyton rólad beszél, elmesélte a repülős utat is.
-Háh, az nagy volt. - nevettem.
-Amúgy a nevem Park Hara. - mosolygott.
-Enyém pedig Go Sung Yeon.
-Tudom. De ez a név olyan lányos, nem? - pillantott rám.
Ajjaj, ebből mi sül ki.
-Hát nem tudom, ezt a nevet adták a szüleim. - nevettem.
Még egy pár percig beszélgettem HaRaval, meg Chunji bemutatott még pár fiút, velük is összehaverkodtam amennyire csak lehetett, utána pedig belépett ofő.
-Sziasztok gyerekek. Alice tanárnő vagyok, az osztályfőnökötök. Remélem megfogjuk érteni egymást. - mosolyodott el.
Elmondta a házirendet, meg minden egyéb szabályt. Aztán pedig levonultunk a torna terembe, ahol az évnyitó volt. Meg kell, hogy mondjam valami ritka unalmas volt. Dong Jo ig.úr vagy fél óráig beszélt. Csoda hogy nem száradt ki a torka, pedig igazán nem ártott volna. Beszámolt az idei eseményekről, versenyekről, az elsősök feladatairól. Mikor vége lett a nagy hegyi beszédnek vissza mentünk a cuccainkért a szekrényhez. Kivettem, s felvettem a kabátomat, és becsuktam az ajtaját a szekrénynek, hát ismét egy Kyung fejjel találtam szemben magam.
-Mit akarsz? - tudakoltam fél vállról.
-Ezt. - öntött a fejemre egy egész joghurtot. Mondanom sem kell, az egész suli rajtam röhögött.
Ha akkor drága megmentőm, Chunjim nem jön a segítségemre, régen agyrázkódás érte volna ezt a barmot. Mélyen a szemébe néztem, és a nálam maradt pohárból oda a bizonyos helyre ott alul, öntöttem rostos baracklevet, amiről jól tudtam, hogy ott fog maradni.
-Ha te is, én is. - röhögtem a képébe, majd karon fogtam barátomat és visszamentünk a kollégiumba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése