"Mit keresel már megint itt? Nem okoztál már így is elég nagy galibát? Kotródj innen, ne mondjam még egyszer!"
Erre a mondatra ébredtem fel egy kórházi ágyon. Kinyitottam a szemem, és megláttam egy ordibáló ChunJit és HaRát, meg azt a lámát is, aki éppen be akart hozzám jönni.
-Aigoo, nem lehetne halkabban? - kérdeztem, miután már meguntam eme csodálatos kitörések zuhatagát.
-Go Sung Yeon! - rohant hozzám Kyung, mert neki hamarabb feldolgozta az agya, hogy tényleg én szóltam.
-Ya! Mit képzelsz? - próbáltam volna ellökni, de a hasamba nyilalt a fájdalom és visszaborultam az ágyra.
-Nem meg mondtam, hogy menj innen? - fogta meg a ruhájánál fogva ChunJi Kyungot, és kitessékelte a szobából.
-De jó, hogy felébredtél, már két hete csak aludtál és aludtál.. - horgasztotta le a száját HaRa.
-Én is örülök, hiányoztatok. - öleltem magamhoz két barátomat. - Imádlak titeket.
Beszélgettem velük olyan 1 óra hosszán át, elmondták, hogy a nagyfejű láma egész idő alatt nagyon aggódott értem, minden nap bejött hozzám és kérdezte az orvosokat, hogy vagyok. Mondanom sem kell, hogy borzasztóan jól esett. Igazából én egyáltalán nem haragszom rá, sosem voltam haragtartó, de most azért sem fogom engedni magam, először bizonyítson, majd utána TALÁN.
*Kopp Kopp*
-Jól van a Kisasszony? - lépett be az ajtón Alice.
-Ráfogom, bár még kicsit fáj...
-El is hiszem, de ezentúl nagyon figyelj magadra. Dong Jo teljesen kiakadt, hogy már az első nap balhéztál. - mesélte - Persze, én tudom, hogy nem te voltál a hibás, de azért próbált elkerülni a konfliktusokat.
-Én próbáltam figyelembe sem venni, de miután már szó szerint állandóan engem szemelt ki célpontnak besokalltam. - szöktek könnyek a szemembe.
-Naa, sshh.. - ölelt magához tanárnő. - Ilyen kis szemétládával ne foglalkozzál...
-Tanárnő, az baj ha egyáltalán nem tartom rossz embernek, még ezután sem?
-Hát, én azért nem tartom bajnak, mert te egy olyan lány vagy, aki mindenkiben megtalálja a jót. Amúgy Kyung sem volt ilyen mindig. Mikor idekerült hozzánk, egy életszerető, vidám ember volt. De miután a szobatársa... - itt elcsuklott a hangja, gondolkozott rajta, hogy mondja-e vagy ne. Én türelmesen vártam, mi lesz ebből. Kis idő múlva folytatta. - meghalt.
-M...Meghalt? - tudakoltam.
-Valamiért felvágta az ereit, Kyung talált rá, ahogy vérben feküdt.
-Durva..- néztem magam elé.
-Megyek, órám lesz. Majd még meglátogatlak, legyél jó.! Szia.
-Viszlát!
Egyedül maradtam. Eléggé rosszul érintett amit Alice mondott, ezért felhívtam anyukámat, hogy halljam végre a hangját, már nagyon hiányoztak. Két csörgés után már fel is vette.
- Szia anyu!
-Szia Kicsim, nem kéne iskolában lenned? Cöhh, már rögtön ezzel jön, én is szeretlek omma.
-Nem, lyukas órám van. - füllentettem.
-Akkor jó, azt hittem már lógsz, mert nem rád vall. De akkor nem csalódtam benned. - kuncogott.
-Haha, vicces vagy.
-Én mindig. Na de mesélj, milyen ott lenni?
Ettől a kérdéstől lefagyott a mosoly az arcomról, eszembe jutott a szörnyű két napom. Sírni kezdtem.
-Anya, én haza akarok menni. - bőgtem a telefonba. - Semmi sem olyan, mint ahogy elképzeltem. Mindenkinek csak bajt okozok, és felsértem a régi sebeket. Tudsz küldeni nekem repülőjegyeket, elintézed nekem, hogy már holnapra legkésőbb holnap utánra itt legyen? - kérdeztem.
-Nem teheted! - hallatszott kintről, ahol is megpillantottam Őt....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése