-Gyerekek! Mindjárt dél van, ébresztő! Mindenki 10 perc múlva jöjjön le a földszinti szórakozóba. - hallatszott odakintről a nevelő hangja, miközben üti azt a rohadt cintányért. Az ágyamban ébredtem fel, de hogy kerültem oda, fogalmam nincs, kész homály az egész. Lépkedtem le a lépcsőn, ahol persze összefutottam a lámával, ahogy jött ki a fürdőből. Mikor találkozott a tekintetünk, feje búbjáig vörös lett és úgy nézett rám mintha szellemet látna. Én csak vállat vontam és behuppantam a fürdőszobába. Belenéztem a tükörbe, és szó szerint sikítottam egy nagyot. Megértettem, hogy Kyung mért nézett rám furcsán, rajtam maradt egy nagy csomó szemfesték és rúzs.
-Basszus, most biztos buzinak néz, aish! - Tépkedtem eszeveszettül a hajamat, majd lemostam nagy nehezen a sminkem..
-Hé, jól vagy? Siess, mindjárt mennünk kell.- kopogtatott az ajtón szobatársam.
-Aham.., azonnal megyek, 1 perc. Elvégeztem a szükséges dolgaimat: megcsináltam a hajam, felöltöztem, fogat mostam stb., aztán kinyitottam az ajtót, de nagy meglepetésemre beleütköztem az imént említett személybe, akinek a feje milliméterekre volt az enyémtől.
-Khm.. bocsi, mindjárt mehetünk. - száguldottam el gyorsan mellőle rák színű arccal. Felkaptam az ágyamról a telefonomat.
-Indulhatunk? - kérdezte.
Aprót bólintottam majd indultunk le a földszintre, ahol már szinte mindenki ott volt, csak mi nem. Itt már külön váltak útjaink, én mentem Chunji és Myungsoohoz, ő meg a bandájához. Sok időnk nem maradt beszélgetni, mert jött az igazgató.
-Ajjajj, itt már valami baj van. - súgta nekem oda Misu
-Khm.. Kim Myungsoo, ha megkérhetem.. - vágott egy krétát Dong Jo barátom fejéhez, mire az egész diáksereg röhögni kezdett.
-Elnézést igazgató úr. - húzta mosolyra száját L.
-Szóval, Kedves kollégista tanulók! Mivel hétfőn sem lesz tanítás, így terveztünk nektek egy kis túrát. Elmegyünk egy erdőbe, ahol sátrakban fogtok majd aludni.
-És mikor indulunk? A lányok is jönnek? - kérdezte Chunji. Az igazgató ránézett az órájára, ami fél 1-et ütött.
-Pontosan 3 órára mindenki álljon a kapunál. Ebédeljetek és pakoljatok össze nyugodtan. Most kiosztok mindenkinek egy lapot, amin az áll, mit ajánlatos hozni. Mivel erdőben leszünk este biztos nagyon hideg lesz, úgy hogy meleg ruhát, kabátot mindenféleképpen rakjatok be. A lány kollégisták viszont nem jönnek. - vázolta fel a helyzetet a kopasz miközben osztogatta a lapokat.
Mindenki összenézett, hogy ma fogunk indulni, s fel voltak háborodva, hogy lányok majd nem fognak jönni. Mondjuk én személy szerint örülök ennek a kis kiruccanásnak, alig várom már. A végén visszamentem a szobánkba és olvasni kezdtem a papírt, idézem;
****
-Aish.. ennyire utál mindenki?! Miért nem akar senki mellém ülni? - nyafogtam magamnak mikor felültünk a buszra.
-Elnézést cukros néni, leülhetek maga mellé?
-Barom. Cukros néni?! Jobb ötleted már nem volt? - szidtam össze Misukámat.
-Jaj, meg ne sértődj már. - nevetett, majd lehuppant mellém. Az egész úton szinte semmit nem beszélgettünk, én zenét hallgattam a drága telefonomon, ő meg olvasgatott egy könyvet.
1 óra múlva, mikor még mindig nem érkeztünk meg, elkezdtem szenvedni a mellettem ülő szerencsétlen embernek.
-Kérdezhetek tőled egy nagyon fontos dolgot?
-Hajrá. - mosolyodott el.
-Te szereted Mona Lizát?! Mit érzel iránta? Járnál vele?
-Várj..először is mi/ki az a Mona akárki? - húzta fel értetlenül a szemöldökét, mire elkezdtem röhögni. Majdnem beestem az ülés alá a nevetéstől, szerintem most mindenki azt hiszi, hogy valamit szívtam.
-Te most komolyan nem tudod?!
-Nem.- rázta meg a fejét.
-Akkor megmutatom. - előhalásztam a telefonom a zsebemből, majd megkerestem Lizáról a képet, és odanyomtam barátom szeméhez a telót, aminek a kijelzőjétől majdnem megvakult szegény. Hosszasan nézegette a képet, mikor megszólalt.:
-Hm..elég jó nő, álmaim netovábbja.. - fonta össze kezeit. - Neked bejön?
Hát persze, minden álmom, hogy egy nő tetsszen..
-Nekem nem tetszik.. - válaszoltam.
-Akkor neked milyen csajok jönnek be?
1 percig azon törtem az agyam, hogy ugyan mit mondjak..
- Hát... a külseje nekem tök mindegy, csak ne egy utolsó csöves legyen. Belül legyen jószívű, segítőkész, jó barát, megértő és ami a legfontosabb, legyen humorérzéke, nem ilyen fapofára vágyom.. Na és neked?
-Szintúgy mint nálad, csak a külsejénél jegyezném meg, hogy nekem a női ideálomnál mindenféleképpen hosszú haj.
-Értem.. - bólogattam egyetértően. Akkor én a női ideáljai közül már kiestem..
-Khm. Egy kis figyelmet kérnék. - szólt a mikrofonba, Alice tanárnő. - Mivel minden sátorba két ember fér, szeretném elmondani, ki-kivel lesz.
Én nem is figyeltem különösebben a beosztásokat, csak az én nevemet vártam.
-Sung Yeon a te sátortársad pedig...
-Khm.. bocsi, mindjárt mehetünk. - száguldottam el gyorsan mellőle rák színű arccal. Felkaptam az ágyamról a telefonomat.
-Indulhatunk? - kérdezte.
Aprót bólintottam majd indultunk le a földszintre, ahol már szinte mindenki ott volt, csak mi nem. Itt már külön váltak útjaink, én mentem Chunji és Myungsoohoz, ő meg a bandájához. Sok időnk nem maradt beszélgetni, mert jött az igazgató.
-Ajjajj, itt már valami baj van. - súgta nekem oda Misu
-Khm.. Kim Myungsoo, ha megkérhetem.. - vágott egy krétát Dong Jo barátom fejéhez, mire az egész diáksereg röhögni kezdett.
-Elnézést igazgató úr. - húzta mosolyra száját L.
-Szóval, Kedves kollégista tanulók! Mivel hétfőn sem lesz tanítás, így terveztünk nektek egy kis túrát. Elmegyünk egy erdőbe, ahol sátrakban fogtok majd aludni.
-És mikor indulunk? A lányok is jönnek? - kérdezte Chunji. Az igazgató ránézett az órájára, ami fél 1-et ütött.
-Pontosan 3 órára mindenki álljon a kapunál. Ebédeljetek és pakoljatok össze nyugodtan. Most kiosztok mindenkinek egy lapot, amin az áll, mit ajánlatos hozni. Mivel erdőben leszünk este biztos nagyon hideg lesz, úgy hogy meleg ruhát, kabátot mindenféleképpen rakjatok be. A lány kollégisták viszont nem jönnek. - vázolta fel a helyzetet a kopasz miközben osztogatta a lapokat.
Mindenki összenézett, hogy ma fogunk indulni, s fel voltak háborodva, hogy lányok majd nem fognak jönni. Mondjuk én személy szerint örülök ennek a kis kiruccanásnak, alig várom már. A végén visszamentem a szobánkba és olvasni kezdtem a papírt, idézem;
- meleg ruha + amiben túrázni fogsz, cipő(lehetőleg ne a legújabbat hozzátok, mert mire visszaérünk abból már csak roncs lesz), víz és ennivaló(ezeket a konyhán kérjétek, mindenkinek készítünk szendvicseket és itókát), esernyő, rovar riasztó(akinek van),
- Sátrat, hálózsákot mindenkinek biztosítunk!
****
-Aish.. ennyire utál mindenki?! Miért nem akar senki mellém ülni? - nyafogtam magamnak mikor felültünk a buszra.
-Elnézést cukros néni, leülhetek maga mellé?
-Barom. Cukros néni?! Jobb ötleted már nem volt? - szidtam össze Misukámat.
-Jaj, meg ne sértődj már. - nevetett, majd lehuppant mellém. Az egész úton szinte semmit nem beszélgettünk, én zenét hallgattam a drága telefonomon, ő meg olvasgatott egy könyvet.
1 óra múlva, mikor még mindig nem érkeztünk meg, elkezdtem szenvedni a mellettem ülő szerencsétlen embernek.
-Kérdezhetek tőled egy nagyon fontos dolgot?
-Hajrá. - mosolyodott el.
-Te szereted Mona Lizát?! Mit érzel iránta? Járnál vele?
-Várj..először is mi/ki az a Mona akárki? - húzta fel értetlenül a szemöldökét, mire elkezdtem röhögni. Majdnem beestem az ülés alá a nevetéstől, szerintem most mindenki azt hiszi, hogy valamit szívtam.
-Te most komolyan nem tudod?!
-Nem.- rázta meg a fejét.
-Akkor megmutatom. - előhalásztam a telefonom a zsebemből, majd megkerestem Lizáról a képet, és odanyomtam barátom szeméhez a telót, aminek a kijelzőjétől majdnem megvakult szegény. Hosszasan nézegette a képet, mikor megszólalt.:
-Hm..elég jó nő, álmaim netovábbja.. - fonta össze kezeit. - Neked bejön?
Hát persze, minden álmom, hogy egy nő tetsszen..
-Nekem nem tetszik.. - válaszoltam.
-Akkor neked milyen csajok jönnek be?
1 percig azon törtem az agyam, hogy ugyan mit mondjak..
- Hát... a külseje nekem tök mindegy, csak ne egy utolsó csöves legyen. Belül legyen jószívű, segítőkész, jó barát, megértő és ami a legfontosabb, legyen humorérzéke, nem ilyen fapofára vágyom.. Na és neked?
-Szintúgy mint nálad, csak a külsejénél jegyezném meg, hogy nekem a női ideálomnál mindenféleképpen hosszú haj.
-Értem.. - bólogattam egyetértően. Akkor én a női ideáljai közül már kiestem..
-Khm. Egy kis figyelmet kérnék. - szólt a mikrofonba, Alice tanárnő. - Mivel minden sátorba két ember fér, szeretném elmondani, ki-kivel lesz.
Én nem is figyeltem különösebben a beosztásokat, csak az én nevemet vártam.
-Sung Yeon a te sátortársad pedig...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése