Vasárnap reggel:
- Héj Myungsoo, jól
vagy? Miért folyik rólad a víz? – rázogattam ijedten barátomat.
- Anyuu, rosszul
vagyok, még egy 5 percet. – nyöszörgött. Fejére raktam a kezem, ami már szinte
égette felső végtagomat. – Hisz te lázas vagy! Kelj fel azonnal, viszlek a
tanárokhoz. Nagy nehezen feltápászkodott, de ha nem fogom meg visszaesik.
Szegény nagyon ramaty állapotba lehet. Nem foglalkoztam, hogy a hajam
összevissza állt, a bokám majd széthasadt a fájdalomtól a tegnapi miatt,
amilyen gyorsan csak tudtam odabattyogtam vele a tanárok faházához. Bekopogtam.
- Áh, Sung Yeon, mi
járatban itt? – nyitott ajtót Alice. Én idegességemben csak megfogtam a karját
és barátom fejéhez raktam. – Tanárnő kérem segítsen neki, rettentően rosszul
van. – Lázas. – állapította meg, majd
betessékelt minket a házba és leültetett az ágyára, Misut pedig lefektettem az
ágyba, amíg a tanárnő elment a lázmérőért és pár gyógyszerért. Bevizeztem egy ruhát és a fejére raktam,
megsimogattam az arcát, de megfogta a kezem.
- Köszönöm , Cukros néni.
– suttogta.
- Sssh, ne beszélj,
pihenj. – csitítottam, mikor bejött
Alice egy nagy tálcával a kezében. Megmérte a lázát, ami 39 fokot mutatott.
Vett be lázcsillapítót, meg még pár gyógyszert, aztán elaludt.
- Sajnos ilyen
állapotban nem maradhat itt, különben még jobban megbetegedne.
- Én haza megyek
vele. – jelentettem ki.
- Erre semmi
szükség, legjobb barátom, majd én. – jelent meg Chunji a semmiből. Hát, ő is tudja mikor kell megjelenni..
- Hát.. oké, akkor
én megyek is, van még egy kis elintéznivalóm. – húztam vissza a csíkot a
sátrunkba, ahol azonnal tárcsázni kezdtem legjobb barátnőmet, aki már egy
csörgés után felvette.
-TEEE NŐŐŐ! MI A
FRANCÉR NEM HÍVTÁL ELŐBB??? ITT IZGULTAM MIATTAD, HOGY MERRE VAGY!! SZÉGYELD
MAGAD! –üvölt bele a telefonba olyan hangerővel, hogy elvettem a telefont a
fülem mellől, de még akkor is tisztán hallatszott mit beszél.
- Sajnálom, de nem
volt időm, tegnap bátorságpróbán voltunk, kibicsaklott a bokám, alig birok
járni, szóval minden össze jött. – vázoltam fel neki a helyzetet.
- Jó, de egy SMS-t
akkor is írhattál volna. – kezdett bőgést színlelni, persze mű volt.
- Jaj Hara, ne
színészkedj már. – nevettem el magam a hülyeségén. – Amúgy olyat mesélek,
lehidalsz..
- Hallgatlak. –
elmeséltem neki a tegnap este történteket, az idegen embert, a csókot…Mindezt ő
nyugodtan, beszólás nélkül végighallgatta. – Hát így történt… - sóhajtottam.
- De hisz ez
nagyszerű!!! Ha engem kérdezel, szerintem a Myungsoo gyerek volt.. Mikor téged
meglát, furán viselkedik és néz rád…
- Én egyáltalán nem
vagyok benne biztos, a keze nem olyan puha neki, ahogyan megcsókolt, ismerős
volt nekem valahonnan. Viszont nem tudok rá jönni ki az! – tépkedtem a
hajszálaimat..
- Ismerős, mit
értesz azalatt?? Te kivel....
Ekkor
elgondolkoztam és a fejemre csaptam. Hát
KYUNG! Úr isten, áh, tuti nem ő..
-Upsz, most mennem
kell, holnap ha visszaértem beszélünk még erről. Szia! – zártam le a témát,
mert igazából nem volt kedvem ezt a dolgot tovább firtatni. Hogy eltereljem a
gondolataimat, kezembe vettem egy könyvet és olvasni kezdtem. A hatása nem az
volt, mint ahogy azt gondoltam, 3 perc után meguntam az egészet, folyton járt
az agyam. A láma miért tett volna ilyet?
Hisz egy időbe utáltuk egymást, bár be kell valljam, az utóbbi időben elég
közel kerültünk egymáshoz…Hirtelen a sátor cipzárja húzódni kezdett, és
bekukucskált rajta egy szőke csávesz, aki történetesen a Chunji volt.
-Bocsi, hogy
zavarlak, de L cuccaiért jöttem. – közölte nemes egyszerűséggel. Hát, okéé..
-Tessék, már
összekészítettem. – adtam oda neki a táskát.
-Köszi, akkor én
megyek is, sziia. – lépett volna ki, de megállítottam.
-Holnap ha lesz
időd, beszéljünk.
-Természetesen. –
pirult el. Biztos sejti miről akarok vele tárgyalni. – Amúgy a nevelő azt
üzente, idézem: „Mond meg a Yeonnienak, közölje a többiekkel, hogy fél óra
múlva legyenek a faházunknál, egy kis tóhoz fogunk menni”
- Bejöhetek? - rángattam meg finoman a szerkezetet..Semmi
válasz… - Füleden ülsz? – semmi válasz..
-Te meg miért
ordibálsz az üres sátornak ilyen bőszen?- kérdezte mögülem egy hang.
Hátrafordultam és a keresett személy állt előttem. Kissé beégtem, hát sorry .
><
-Ühm, azt hittem
bent vagy. – vakartam meg a tarkómat. Most biztosan hülyének nézhet…. Várjunk
csak, miért érdekel ez ennyire?!
- Értem, ha most
megbocsátasz, összeszedem a cuccom a „túrára”.
*Fél óra múlva*
Mindenki készen állt a nagy útra,
így hát neki is indultunk. Nem éppen a legjobb volt az életkörülmény, árkon bokron
keresztül mindenfelé kóvályogtunk. Egy párszor a kezem s a lábam is megtalálta
a csalánt. Csak egyszer érjünk oda…Park Kyung urasága nagyon zavart, hisz úgy
látszott egész nap, s még most is, hogy folyton kerül, ami igazából nem
érdekelne, de valahogy még is, magam sem értem. Töprengésemet egy hang zavarta
meg.
-Megjöttünk!
Mikor előre néztem, a szám tátva
maradt. Egy gyönyörű szép, kék, csillogó tó tárult a szemünk elé, aminek szinte
kitűnően lehetett látni az alját. Körülötte csodálatos pázsit, padok,
főzőterület.
-Ugye milyen jól néz ki? – lépett mellém
az elveszett kerülős bárányka.
-Ühüm… - raktam le egy plédet a
fűre, majd a holmijaimat kezdtem el kipakolni, ügyet sem vetve a mellettem álló
fiúra. De ő odahajolt hozzám és a fülembe súgta: „ Vigyázz azzal a felzselézett
hajú sráccal, titokban mindig téged figyel, és nem éppen a jó modoráról híres”
Úgy vettem, mintha csak meg akart
volna félemlíteni, nem foglalkoztam vele. Felfedező körútra indultam nagy
magányomba. A víz fölé hajoltam, néztem a cuki kis halakat ahogyan békésen
úszkálnak. Hirtelen valaki megfogta a fejem és belenyomta a vízbe. Rettentően
megijedtem, kapálóztam össze vissza, de semmit sem használt. Levegőm egyre inkább
fogyott, éreztem itt a vég..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése