Sorry, I'm a girl. part 8

Miután felfogtam, mi történik gyorsan kitápászkodtam ölelő kezei közül és lemásztam az ablakról. Futottam eszeveszettül a kapuhoz, ahol már Hara várt rám.
-Na végre, azt hittem már elnyelt a föld! - szidott le.
-Ne haragudj.. csak khm.. valami közbejött. - hajtottam le a fejem. - Gyerünk, már pia elvonási tüneteim vannak.
A kapuőr kiengedett minket, megbeszéltük vele, hogy hajlani 3-4 órára visszajövünk. Csendesen sétáltunk a kihalt utcán, csak a kocsmában hallatszott néha kis csörömpölés, kiabálás vagy mulatás. Én másra sem tudtam gondolni, csak Kyungnak arra az édes fejére, amire eddig fel sem figyeltem, a puha ajkai teljesen megbabonáztak.
-Héj, hová mész? Ya Sung Yeon! Itt vagyunk.. - kiabált utánam barátom.
-Aigoo, ne haragudj, elkalandoztak a gondolataim. - vallottam be.
-Majd bent kifaggatlak, csak gyere. - kapott karon és bevonszolt az épületbe. Szerintem még Japánban is lehetett hallani a zenét, ami innen jött ki. Bent mindenki már fullon volt...Énekelgettek, táncolgattak..
-Gyere menjünk a pulthoz, kérjünk valami jó erőset és mesélj..., azon kívül, hogy lány vagy. - vigyorgott Hara.
-Lány?! Hagyjad már, akkor hogy vettek volna fel? - legyintettem.
-Csapos! A legerősebből kérünk. - szólt oda az öregembernek. - Amúgy meg hallottalak a tanárnővel beszélgetni a kórházban, és mindent tudok.
-És mért nem kürtölted már szét világnak?
-Mert jó barátom vagy, és nem szeretném, hogy elmenj. Egyszerű. - bólogatott. Megfogtuk a poharunkat, amit letett az úr.
-Állapodjunk meg abban, hogy semmilyen titkunk nem lesz egymás előtt. Őszinték leszünk.
-Barátnők örökre. Egészségünkre - koccintottunk, majd lehúztuk egy kortyra. Ezután elmeséltem Harának a kis Kyungos 'összekoccanásunkat'. Szegény majdnem kiköpte az innivalót, amit kár lett volna..
-Komolyan?! Azok után, hogy...áh, szakadna rá az ég. - mérgelődött.
-Biztos még most is ott fekszik a padlón.. - nevettem - Kérünk még egyet! - tettem le az asztalt a pultra..
-Gyerünk a mosdóba, van egy meglepetésem.
Szó nélkül engedelmeskedtem. A mosdóban nem voltak sokan, ami csoda, mert aki sokat iszik, annál valami ki is jön általában.
-Csukd be a szemed.
Hallottam, hogy csörög valami, de el sem tudtam képzelni mi lehet az.
-Kinyithatod már.

Kinyitottam a szemem, és egy gyönyörű bolerót pillantottam meg.
-OMG! Ez az enyém?! - kérdeztem.
-Persze, direkt neked hoztam, mert biztos nem repdestél az örömtől, hogy nem vehetsz fel ilyen csinos ruhát, hisz te is csak lányból vagy. - kacsintott Hara.
-Köszönöm!!
Gyorsan berohantam az öltözőbe és magamra kaptam újdonsült ruhámat. Megnéztem magam a tükörbe, és rettentően meg voltam elégedve önmagammal, szép karcsú alak, csak ez a rövid haj... Kiléptem a fülkéből és egy nagyon meglepődött lánnyal találtam szembe magam.
-Wow, Hűha!  Mintha csak rád szabták volna, szépen kiemeli az alakod.. Még Kyung is beléd szeretne igazából, és lányként csókolna meg. - tette hozzá.
-Hagyjál már vele! Olyan pia szagú volt, hogy undorodom tőle. - hazudtam.
Visszamentünk, de annyira kiütöttük magunkat, hogy nem mindenre emlékeztem... Táncoltunk rengeteget, hogy szét ment a lábam.. Az volt az utolsó emlékem, hogy egy ismerős alakot pillantottam meg magam előtt, egy nőt..
*********
Sung Yeon! Ébredj! - hallottam egy női hangot. Kinyitottam szemeimet és magam előtt láttam tanárnőt, ahogy engem pofozgat.
-Jól van már! Ébren vagyok, nem kell szétverni... - simogattam meg az arcom.
-Komolyan mondom szörnyű nőszemélyek vagytok! - mutatott rám meg barátnőmre. - Megszegtétek a szabályokat! Kiszöktök kérdezés nélkül, leisszátok magatokat a sárga földig, ráadásul belekavarjátok az őrt is...
-Mianhae. - hajtottuk le fejünket...
-Pacsit bele! - mosolygott Alice. - Én is ilyen voltam kiskoromba, magamra emlékeztettek.
-Hogy mi??!! - néztünk nagy szemekkel, hogy most mi is van.. - Most akkor nem is vagyunk bajban?
- Dehogy vagytok bajban, mivel csak én tudom.. s ez maradjon is csak így. - nyugtatott meg. - Viszont te, Sung Yeon. - fordult felém. - HOGY AZ ISTENBE GONDOLTAD AZT, HOGY LÁNYNAK ÖLTÖZÖL BE?! ÉS HA LEBUKTÁL VOLNA, AKKOR MÉG ÉN SE TUDTALAK VOLNA KIHÚZNI EBBŐL! MIÉRT VAGY ILYEN NAIV??? - ordítozott velem.
-Csak szerettem volna újra lány lenni, még ha egy kicsit is. - suttogtam magam elé.- Ruháim?
-Ott vannak. Mutatott a kanapéra Alice. Felkaptam őket és kiviharzottam a folyosóra, egyenesen az öltözőbe, ahol visszaváltoztam férfivé. A női ruháimat szépen ott hagytam a padon, hisz én már soha nem vehetek fel ilyeneket. Ahogy útban voltam a 4.emeletre, lüktetni kezdett a fejem, alig álltam a lábamon."Már csak 2 ajtó, 1... és itt vagyok, végre" Rátapadtam a kilincsre és bevergődtem a szobába. Felkapcsoltam a villanyt, és láttam hogy a drága kis láma ugyanúgy szunyókál, mint ahogy itt hagytam. Odavánszorogtam hozzá, és mielőtt melléfeküdtem, még a szájára egy jó éjt puszit adtam, de hogy miért, magam se tudom.

Sorry, I'm a girl. part 7

Ijedten néztem az ajtóhoz, ahol ott állt ő.
-Anya, majd még beszélünk erről, de most le kell tennem szia. - raktam magam mellé a készüléket.
-Mit keresel itt? - Szóltam nem várt vendégemhez..
-Figyelj.. Kérlek hallgass meg.
-Már mért tenném?
Ekkor letérdelt elém, össze tette a kezét, mintha imádkozna.
-Ó nagy Sung Yeon, egyetlen okos, értelmes embere ennek a Földnek. Térden állok előtted, és könyörögve kérlek, hogy hallgass meg.
Erre már akaratlanul is egy jó nagyot nevettem.

-Rendben. Kyung, magának engedélyezem. Kezdődjön a tárgyalás! - csaptam össze a kezeim én is.
-Viccet félre téve, tényleg borzasztóan sajnálom, hogy ennyit bántottalak már az első két napon. Csak rossz volt megszokni, hogy megint szobatársam van, mert tudod...- csuklott el a hangja...
-Igen. Már tudom, de nem lényeg honnan.
Megszegtem a szavam, bebeszéltem még magamnak ezelőtt, hogy nem fogok neki olyan könnyen megbocsátani, de most, hogy tudom min ment keresztül, nem tudok neki mit tenni. Lehet megfogom bánni ezt még, de nem érdekel, azt akarom, hogy boldog legyen.
-A tárgyalás véget ért, a bíró úgy döntött, hogy maga nem bűnös. - mosolyodtam el.
-Akkor nem mész el? - csillant fel a szeme.
-Hm... nem tudom... - húztam egy kicsit az agyát, mikor láttam rajta, hogy lélegzet visszafojtva várta a válaszomat. - nem hát
-Na azért. - bokszolt bele a karomba.
-Au! Ez fájt! - néztem ölő szemekkel rá.
-Komolyan mondom, néha úgy viselkedsz, mint egy lány..  - vakarta meg a tarkóját. - De persze te nem lehetsz az! - nevetett fel.
-Én mint lány? Viccelsz. -  böktem oldalba.
-De most komolyan. - fogta meg a kezem. - Még a kezed és az arcod is olyan babapopsi puha.
-Babapopsi puha? Hát te rettentően hülye vagy.
-Na-na! Hogy beszélsz velem, ezt még megbánod. - vetett kaján vigyort, és elkezdett csikizni.
-Neh, kérlek hagyd abba, ez nagyon rossz...
Annyira nevettem, hogy már szemeimből folytak a könnyek, alig kaptam már levegőt. De jól esett, nem nevettem már rég ilyen jót.
*********************
-Ahhw, teljesen kikészültem. - nyújtózkodtam egy jó nagyot. - Mondjuk mit is várhatnék egy fizika órától. - tettem hozzá.
-Ennyi. - bólogatott HaRa is.
Mellesleg HaRa-val rettentően jól megvagyunk együtt, tökre belejöttem a fiú szerepbe, már nem is bánom, hogy bevállaltam. Bár azt sajnálom, hogy Chunjival eltávolodtunk ezalatt az 1 hónap alatt, mondhatni ő lett az osztály legmenőbbje. Mindenkit elkápráztatott gyönyörű hangjával, minden lány érte van megőrülve. Na jó, van egy kivétel, én. Kyung... hát, vele csak esténként találkozom, akkor is csak köszönünk, de ez így van rendjén.. Majd egyszer, talán jobb lesz a kapcsolatunk.
-Nem lenne kedved eljönni velem bulizni este? Elszökünk a koliból, széép csendesen. - súgta hátra hozzám HaRa.
-Mehetünk.
-Mi ez a susmus? - kérdezte a tanár. - Mrs. HaRa és Mr. Sung Yeon, már megint maguk??! Irány a folyosó, és gondolkodjanak el a viselkedésükön. Gyerünk! Mozduljatok!
Alig bírtam visszatartani a nevetést, gyorsan meghajoltam, és kivánszorogtunk.
Odakint megbeszéltük a partyzást, és hogy szökjünk ki. Takarodó után egy órával (tehát este 11-kor) kimászunk az ablakon, és találkozunk a kapunál. "Barátnőm" elintézi a kapuőrt, hogy engedjenek ki, hisz péntek van, így másnap nincsen suli.
-Szia. - köszönt drága szobatársam. - Hova pakolsz ilyen sietősen?
-Én? Sehova. - vontam vállat.
-Te tudod, ha nem akarod elmondani, hát nem.
Annyira sajnáltam, hogy nem lehetek újra lány, sminkelés, szoknya nuku. Teljességgel szörnyű. Összepakoltam minden cuccomat, és feltűnés mentesen behuppantam az ágyba.

-Takarodó!! - hallatszott egy mély férfi hang kívülről. - Kyung te is, tünés a szobádba.
Ekkor kinyílt az ajtó, és egy hullának kinéző láma csoszogott be. Jót kuncogtam magamba ezen a szerencsétlenen, ahogy elterült a padlón. " Keke, becsípett nem is kicsit." Az elkövetkezendő 1 óra hosszában a plafont és a földön fetrengő lámát néztem. Olykor-olykor elnevettem magam. Éppen már leesni készülődtem unalmamban az ágyról, amikor a telefonom kijelzője fényleni kezdett. Egy kis borítékocska jelent meg, ezzel az üzenettel: " Itt az idő, Party Time!!~ Hara" Lekecmeregtem az ágyról, felvettem a kis tatyómat. Már az ablakpárkányról ugrottam volna le, de megsajnáltam szegény didergő fiút, odamentem hozzá és betakargattam, amikor elkapta a csuklóm.
-Kérlek, ne menj el. - jobban megszorította a kezem és magára rántott. Arca rettenetesen közel volt az enyémhez(meg kell jegyeznem ritka büdös alkoholszagú volt), de a szívem élvezte a helyzetet, nagyon gyorsan kalimpálni kezdett. Felemelte a fejét és megcsókolt. Én csak kikerekedett szemekkel néztem rá, ahogy puha ajkait az enyémre tapasztotta.

Sorry, I'm a girl. part 6

"Mit keresel már megint itt? Nem okoztál már így is elég nagy galibát? Kotródj innen, ne mondjam még egyszer!"
Erre a mondatra ébredtem fel egy kórházi ágyon. Kinyitottam a szemem, és megláttam egy ordibáló ChunJit és HaRát, meg azt a lámát is, aki éppen be akart hozzám jönni.
-Aigoo, nem lehetne halkabban? - kérdeztem, miután már meguntam eme csodálatos kitörések zuhatagát.
-Go Sung Yeon! - rohant hozzám Kyung, mert neki hamarabb feldolgozta az agya, hogy tényleg én szóltam.
-Ya! Mit képzelsz? - próbáltam volna ellökni, de a hasamba nyilalt a fájdalom és visszaborultam az ágyra.
-Nem meg mondtam, hogy menj innen? - fogta meg a ruhájánál fogva ChunJi Kyungot, és kitessékelte a szobából.
-De jó, hogy felébredtél, már két hete csak aludtál és aludtál.. - horgasztotta le a száját HaRa.
-Én is örülök, hiányoztatok. - öleltem magamhoz két barátomat. - Imádlak titeket.
Beszélgettem velük olyan 1 óra hosszán át, elmondták, hogy a nagyfejű láma egész idő alatt nagyon aggódott értem, minden nap bejött hozzám és kérdezte az orvosokat, hogy vagyok. Mondanom sem kell, hogy borzasztóan jól esett. Igazából én egyáltalán nem haragszom rá, sosem voltam haragtartó, de most azért sem fogom engedni magam, először bizonyítson, majd utána TALÁN.
*Kopp Kopp*
-Jól van a Kisasszony? - lépett be az ajtón Alice.
-Ráfogom, bár még kicsit fáj...
-El is hiszem, de ezentúl nagyon figyelj magadra. Dong Jo teljesen kiakadt, hogy már az első nap balhéztál. - mesélte - Persze, én tudom, hogy nem te voltál a hibás, de azért próbált elkerülni a konfliktusokat.
-Én próbáltam figyelembe sem venni, de miután már szó szerint állandóan engem szemelt ki célpontnak besokalltam. - szöktek könnyek a szemembe.
-Naa, sshh.. - ölelt magához tanárnő. - Ilyen kis szemétládával ne foglalkozzál...
-Tanárnő, az baj ha egyáltalán nem tartom rossz embernek, még ezután sem?
-Hát, én azért nem tartom bajnak, mert te egy olyan lány vagy, aki mindenkiben megtalálja a jót. Amúgy Kyung sem volt ilyen mindig. Mikor idekerült hozzánk, egy életszerető, vidám ember volt. De miután a szobatársa... - itt elcsuklott a hangja, gondolkozott rajta, hogy mondja-e vagy ne. Én türelmesen vártam, mi lesz ebből. Kis idő múlva folytatta. - meghalt.
-M...Meghalt? - tudakoltam.
-Valamiért felvágta az ereit, Kyung talált rá, ahogy vérben feküdt.
-Durva..- néztem magam elé.
-Megyek, órám lesz. Majd még meglátogatlak, legyél jó.! Szia.
-Viszlát!
Egyedül maradtam. Eléggé rosszul érintett amit Alice mondott, ezért felhívtam anyukámat, hogy halljam végre a hangját, már nagyon hiányoztak. Két csörgés után már fel is vette.
- Szia anyu!
-Szia Kicsim, nem kéne iskolában lenned? Cöhh, már rögtön ezzel jön, én is szeretlek omma.
-Nem, lyukas órám van. - füllentettem.
-Akkor jó, azt hittem már lógsz, mert nem rád vall. De akkor nem csalódtam benned. - kuncogott.
-Haha, vicces vagy.
-Én mindig. Na de mesélj, milyen ott lenni?
Ettől a kérdéstől lefagyott a mosoly az arcomról, eszembe jutott a szörnyű két napom. Sírni kezdtem.
-Anya, én haza akarok menni. - bőgtem a telefonba. - Semmi sem olyan, mint ahogy elképzeltem. Mindenkinek csak bajt okozok, és felsértem a régi sebeket. Tudsz küldeni nekem repülőjegyeket, elintézed nekem, hogy már holnapra legkésőbb holnap utánra itt legyen? - kérdeztem.
-Nem teheted! - hallatszott kintről, ahol is megpillantottam Őt....

Sorry, I'm a girl. part 5

*7 évvel ezelőtt*

Ballagtam hazafelé az iskolából, ami nem messze volt a házunktól. Anyáék nem voltak otthon, mert sokáig dolgoztak, ezért a mamám jött át vigyázni rám. Mikor beléptem az ajtón, leraktam a cuccomat, és rögtön mentem a konyha felé, mert már nagyon éhes voltam. Megláttam a hűtőn egy cetlit:

"Befizetem a csekkeket, az ebéd az asztalon van, nem sokára jövök. Puszi: mama."

Leültem az asztalhoz, és enni kezdtem. Éppen a második féléhez értem, amikor zajokra lettem figyelmes, kinyílt az ajtó. Először azt hittem, hogy drága rokonom jött meg, de miután sokáig nem hallottam köszönést már gyanakodtam, hogy ebből bizony nem jó fog kisülni.. Nagyon megijedtem, ezért bebújtam a hűtő mögé és onnan figyeltem az eseményeket. 3 férfi jelent meg, akik kutatni kezdtek, minden lehetőt összetúrtak.

-Áh, vajon hol rejthetik a pénzüket? - szólalt meg egy göndör hajú srác.

-Fogalmam nincs, de biztos jó sok lehet, ha így eldugják. - válaszolt egy fekete copfos.

Nekem már a torkomban dobogott a szívem, éreztem h nem sokáig maradok itt az élők sorában, mert rám találnak. Jobb testhelyzetbe szerettem volna magam tenni, halkan fordulni kezdtem amikor belerúgtam egy üvegbe. Még a vér is megfagyott bennem."Most megfogok halni." 

-Héj mi volt ez?

-Onnan jött.

Csend. Gondoltam most fognak idejönni, hát nem is tévedtem sokat. Fegyvert fogtak a fejemhez.

-Nocsak nocsak! Egy kis poronty. Gyere csak ki rögtön! - utasított egy kopasz.

Nem ellenkeztem, kivánszorogtam és vártam az ítéletet. Leültettek egy székre, amihez odakötöztek, és elmentek egy másik helységbe. "Biztos most beszélik meg, mi legyen velem." Úgy körülbelül 10 perc telt el, amikor újra előbukkantak. 

-No kicsi lány, mivel láttad az arcunkat, és túl sokat tudsz, így muszáj lesz végeznünk veled. - szólt a göndör.

Nem hittem, hogy ilyen korán fogok meghalni, pedig annyi mindent szerettem volna csinálni. Miért ilyen kegyetlen az élet? Mivel még kicsi vagyok, sok minden állt volna előttem, szerettem volna Koreába menni tanulni, szerettem volna, hogy legyen egy fiúm, akivel majd leélhetem az életem, és még sok más... Elmélkedésem az zavarta meg, hogy felém emelték a fegyvert. És Bumm.
Utána már csak arra emlékszem, amikor kinyitottam a szemeimet, láttam hogy anyu és apu fogják két oldalról a kezemet, és alszanak. Fel szerettem volna ülni, de ekkor belenyilalt a hasamba a fájdalom, azt hittem felsikítok. A nagy mocorgásomra felébredtek a szüleim is, akik örömükben elkezdtek sírni, és agyon ölelgettek.
-Ez fáj. - szisszentem fel.
-Kicsim! - öleltek most már lazábban. - Hát te élsz! Felébredtél 6 hónap után! Azt hittük örökre kómában maradsz.
-K-Kómában? - dadogtam.
-Igen, 5 lövést kaptál a hasadba, az orvosok azt mondták, hogy lehetetlenség egy ilyet túl élni, ezért nem sok reményt fűztek ahhoz, hogy te felébredj, de most még is itt vagy! - örvendezett apu.
Ekkor bejött egy fehér köpenyes ember, aki pápaszemet viselt. Odajött hozzám és megfogta a kezem.
-Úgy látszik, te nagyon élni szeretnél. Megjósolom, hogy biztosan valóra fogod váltani az álmod, sok sikert hozzá!

Sorry, I'm a girl. part 4

Aznap délután csak addig voltam a szobámban még átöltöztem, utána lementem Chan Hee-ékhez.

-Hát egyszer komolyan átrendezem az arcát ennek a lámafejűnek - öntöttem ki a lelkem Chunjinak és a szobatársának, Myungsoonak, aki mellesleg rohadt jó fej srác, és megengedte h Misunak nevezzem *--*

-Mondjuk már tényleg sok volt amit csinált, nagyon nagy arca van. Én már csak tudom, osztálytársam. - értett velem egyet Myungsoo.

-Most mondanám, hogy kerüld őt, de az lehetetlen. - sóhajtott Chunji.
-Az. Sajnos, miért ver engem ennyire a sors? - kérdeztem költőien.

Még sokáig ott maradtam velük beszélgetni, de sajnos mennem kellett vissza, takarodó volt.

Magabiztosan léptem be a szoba ajtón. A jó madár biztos fürdött, hisz csobogott a víz. Nagyon rosszul éreztem magam miatta, én nem szeretek rosszban lenni senkivel. Biztos van valami oka annak, hogy ilyen a természete, tuti biztos, hogy a lelke mélyén jó ember. Ahogy mentem fel a lépcsőn hirtelen megszédültem. Ah, biztos szoros a kötés, nagyon kényelmetlen. Végre felértem, borzasztóan rosszul voltam, lefeküdtem az ágyra és vártam azt az isteni csodát, hogy ő nagysága kitolja a valagát a fürdőből. Már majdnem bealudtam, mikor hallottam, hogy kinyílt az ajtó. Nagy nehezen felkeltem, éreztem hogy a fejem majd szét robban, lerobogtam a lépcsőn, éreztem, hogy már ki kell adnom magamból azt a kicsi kaját is, amit ettem. Aish, megint ugyan az az érzés, nem akarom! Gyors léptekkel mentem be a fürdőbe, ahol megközelítettem a WC-t. Miután könnyítettem magamon, beálltam a tus alá, és hagytam hogy a meleg vízcseppek végigjárják a testemet. Olyan jól esett végre meleget érezni. Miután alaposan megmostam mindenemet, felvettem a pizsamámat, még mindig rosszul voltam, nem akartam most perpillanat semmi mást, csak hogy a pihe-puha ágyamba legyek azonnal. De persze, mért is valósulhatott volna meg? Utamat állta ez a nagyfejű láma.

-Mit akarsz? Mért nem hagysz már békén? Csak egy kis nyugalmat szeretnék, és az ágyamat. - ripakodtam rá.

-Jól vagy? - kérdezte lágy hangon. - Hallottam... tudod, azt.

-És mi van akkor? Te nem szoktál hányni? - vontam kérdőre. - Most pedig eressz már el! - ahogy -e szavakat szó szerint ráordítottam, elhagyott minden erőm, összecsuklottam, és a földön kötöttem ki, ismét.. Kyung csak ijedten nézett rám, hogy most úr isten, meg fogok halni.. Hát nem adom meg neki azt az örömöt. Összeszedtem minden bennem rejlő erőt, felálltam, mélyen a szemébe néztem, levettem a kezét a vállamról és szép lassan felvánszorogtam az ágyamba, ahol rögtön el is aludtam.

Hajnali 5-kor már fent voltam, egyszerűen nem bírtam aludni, biztos azért, mert ez lesz az első tanulós nap. Milyenek lesznek a tanárok, stb. Felvettem a táskámat, és kimentem a friss levegőre egy kicsit sétálni. Olyan szép volt minden, sokkal másabb mint Párizsban, mindig is erről álmodoztam, hogy itt legyek és tessék, teljesült az álmom. Elmélkedésem a telefonom csörgése zavarta meg.

-Halló? - szóltam bele.

-Szia Sung Yeon! Itt Chunji, gyere a szobánkhoz, menjünk együtt suliba.

-Oh, oké. Már is megyek. Szia. 

-Szia - azzal le is raktuk.

Futottam vissza a koliba, fel a 3.ra, ahol már Misu, és Chan Hee mosolyogva fogadtak.

-Hát te meg merre jártál? - kérdezték egyszerre.

-Kiszellőztettem a fejem a tegnapi után. 

-Na, mert? Mi történt már? - érdeklődött Myungsoo.

-Majd órák után. - zártam le a témát.

10 perc múlva már be is léptünk a terembe, ahol Hara nagy mosollyal fogadott. Egészen óra kezdetéig vele csevegtem, már-már úgy tűnt, hogy kezd engem úgy megkedvelni. Fuhh, még rá gondolni is rossz.

-Már rögtön fizikával kezdünk, de rühellem. - súgtam oda Chunjinak.

-Én is. - vágott hülye képet, amin akaratlanul is, de elnevettem magam, persze csak halkan. Egész idő alatt oda se figyeltünk a tanárra, csak bohóckodtunk, hol Hara-val hol Chan Hee-vel beszélgettem, és ez így ment egészen 5.óráig, mert utána eléggé megrázó dolog történt. Éppen mentünk ki a teremből a barátaimmal, amikor belebotlottam Mr. bunkóságba, mire elkezdett lökdösni.

-Ya! Eszednél vagy? Mire jó ez? - löktem vissza én is.

-Imádlak idegesíteni kis hányógép. - vágott önelégült képet.
Kicsit ledöbbentem, tegnap még olyan aggódó és rendes volt, most meg ugyan úgy faragatlan tökfej. Biztos skizofén.. 

-Na jó ez már túl ment minden határon. - bevetettem minden karate tudásom és ütni, vágni kezdtem ahol csak értem. Barátaim nem bírtak lefogni. Már úgy tűnt, hogy végre én nyerek, és megtöröm, de olyan ütés érkezett oda, ahova nem kellett volna, a leggyengébb pontomra. A földre zuhantam, a számból folyt a vér. Utolsó emlékem az volt, hogy Chunji olyat bemosott Kyungnak, aki szintén megcsókolta a padlót.

Sorry, I'm a girl. part 3

-Ezt még mindig nem hiszem el. - nézegettem magam az egyik áruház oldalán. - Szegény hosszú hajam.
-Jaj ne nyavalyogj már! Majd megszokod. - idegeskedett Alice. - Az álmaidért meg kell szenvedni.
-Jogos. - vágott közbe Chan Hee is.
-Már te is ellenem vagy? Csalódtam benned. - tetettem magam megsértődöttnek.
-Naa. Bubukám, pici arany bogaram ne haragudj már. - dörgölőzött hozzám vihogva Chunji.
-Marha! - bokszoltam bele a vállába.
-Istenem, befejeznétek ezt a szerelmeskedést?! Sung Yeon mivel már te is fiú lettél, és úgy is nézel ki, mit gondolhatnak a körülöttetek lévő emberek? - tette fel a kérdést a jövendőbeli ofőnk.
-Sajnáljuk. - néztünk egymásra ChunJival, majd újabb vihogásban törtünk ki.
-Aish, reménytelenek. - csóválta a fejét tanárnő. Hát előre fogom sajnálni, hogy fog kibírni velünk 4 évet? Megszívta, de azért szeretjük a fejét.
*****
Már este 19:00 óra van. Én nagyba kockulok a gépemen, úgy sincs jobb dolgom. Elrendezkedtem már a szobában a fölső ágyra, megfürödtem. A szoba társam még nem jött meg, Chan Hee meg el van újdonsült barátaival, bevallom, kicsit féltékeny vagyok.
-Úúúúgy unatkozom! - dőltem hátra a székkel aminek az lett a következménye, hogy a földön kötöttem ki. Aucs.
-Te meg mi a fészkes fenét csinálsz? -  felnéztem és egy vörös hajú sráccal találkozott a tekintetem. Valami haláli cukiság volt. Egyáltalán nem látszott kívülről bunkónak, de ez minden bizonnyal az a Kyung gyerek.
-Véletlen felborultam a székkel. - vakargattam a tarkóm kínomba.
-Aha. - dobta le a cuccát az ágyra, és a bőröndjéből kezdett el pakolászni. - Gyere ide.
Odamentem hozzá.
-Ezeket vidd a konyhába, ezt meg rakd le az asztalra. - adta a kezembe a cuccokat.
Nem akartam vele veszekedni, azt tettem amit mondott.. egy ideig. De mikor már vagy 20x járkáltam össze vissza nem hagytam megjegyzés nélkül.
-Ch..Ezt vidd ide, ezt vidd oda. - dörmögtem az orrom alatt.
-Bajod? - kérdezte flegmán.
-Van sok. - vágtam vissza.
- Még is mi panaszod van? - közeledett felém.
-Nem ijedek meg tőled, nem éppen olyan vagy akitől félnem kéne. - gúnyolódtam.
-Pofádból vissza. - szorította meg a kezem olyan erősen, hogy azt hittem eltörik, de nem keltettem fel a figyelmét arra, hogy fáj, álltam még a nézését is.
-Nem nekem kéne vissza vennem az arcomból. - rúgtam ki a lábát, így ő a földre zuhant. - Még jó, hogy tanultam karatézni. - csaptam össze elégedetten a kezeimet, majd odamentem hozzá.
-Ha nem lettél volna bunkó, én sem csináltam volna ezt, én nem szeretek haragban lenni senkivel. - nyújtottam oda kezem a földön gubbasztó Kyungnak. Megfogta a csuklóm és lerántott engem is a földre, és fölém támaszkodott.
-Ezért még megfizetsz kis puhányka. - szállt le rólam és elment a fürdőbe.

Nagyszerű, azt hittem legalább kibékülünk és jóba leszünk, de hát ez csak álom volt. Feldúlva feküdtem le az ágyba, és azon gondolkoztam, hogy vajon miért ilyen felfújt ez a "kis" láma. Annyira elmerengtem a gondolataimban, hogy elnyomott az álom.
Reggel a vekkerem csörgésére ébredtem. Lekászálódtam a lépcsőről, láttam, hogy a kis láma még alszik. Szólni akartam neki, hogy keljen mert elfog késni, de gyorsan elhessegettem ezt a gondolatot. Mi vagyok én, az anyja? Nem gyerek már, azt csinál amit akar. Bementem a fürdőszobába, meghúztam a kötésemet, ami elég kényelmetlen volt, mert még sosem használtam ilyet. Felöltöztem az egyenruhámba, fogat mostam. Legszívesebben agyonra kisminkeltem volna magam, meg kifestettem volna a körmeimet, de Alice tanárnő elvett minden lányos cuccomat. Majd megszokom. Kiléptem a fürdőből felvettem a táskámat, és már mentem is az iskolába. Megkerestem az osztály termünket és ahogy beléptem minden szem rám szegeződött.
-Na ő az akiről beszéltem, gyere Sung Yeon, foglaltam neked helyet. - integetett Chunji.
Odabandukoltam hozzá(megjegyzem, még mindenki engem nézett, úgy nézhettem ki mint valami főtt rák)
-Sziasztok. - huppantam le a székbe.
-Szia. Sokat hallottunk már felőled. - szólt kedvesen egy lány.
-Mert hogy? - néztem értetlenül rá.
-Hát amióta Chan Hee belépett ebbe a terembe folyton rólad beszél, elmesélte a repülős utat is.
-Háh, az nagy volt. - nevettem.
-Amúgy a nevem Park Hara. - mosolygott.
-Enyém pedig Go Sung Yeon.
-Tudom. De ez a név olyan lányos, nem? - pillantott rám.
Ajjaj, ebből mi sül ki.
-Hát nem tudom, ezt a nevet adták a szüleim. - nevettem.
Még egy pár percig beszélgettem HaRaval, meg Chunji bemutatott még pár fiút, velük is összehaverkodtam amennyire csak lehetett, utána pedig belépett ofő.
-Sziasztok gyerekek. Alice tanárnő vagyok, az osztályfőnökötök. Remélem megfogjuk érteni egymást. - mosolyodott el.
Elmondta a házirendet, meg minden egyéb szabályt. Aztán pedig levonultunk a torna terembe, ahol az évnyitó volt. Meg kell, hogy mondjam valami ritka unalmas volt. Dong Jo ig.úr vagy fél óráig beszélt. Csoda hogy nem száradt ki a torka, pedig igazán nem ártott volna. Beszámolt az idei eseményekről, versenyekről, az elsősök feladatairól. Mikor vége lett a nagy hegyi beszédnek vissza mentünk a cuccainkért a szekrényhez. Kivettem, s felvettem a kabátomat, és becsuktam az ajtaját a szekrénynek, hát ismét egy Kyung fejjel találtam szemben magam.
-Mit akarsz? - tudakoltam fél vállról.
-Ezt. - öntött a fejemre egy egész joghurtot. Mondanom sem kell, az egész suli rajtam röhögött.
Ha akkor drága megmentőm, Chunjim nem jön a segítségemre, régen agyrázkódás érte volna ezt a barmot. Mélyen a szemébe néztem, és a nálam maradt pohárból oda a bizonyos helyre ott alul, öntöttem rostos baracklevet, amiről jól tudtam, hogy ott fog maradni.
-Ha te is, én is. - röhögtem a képébe, majd karon fogtam barátomat és visszamentünk a kollégiumba.

Sorry, I'm a girl. part 2

- Természetesen fiúnak kéne beöltöznöd, és álcázni magad, a többit mi már megoldjuk.
-Estig még gondolkozhatok rajta?
-Igen. A Kollégám elfog még önnek mondani pár dolgot, hogy könnyebb legyen a választása. - mutatott egy hosszú, fekete hajú nőre. - Másrészről pedig mostantól nevezzen Dong Jo-nak, ahogy azt a többi fiú is teszi. - Bólintottam.
-Akkor kövessen Miss Sung Yeon és barátja. - intézte hozzánk a parancsot az imént említett nő.
Meghajoltunk a többiek előtt és kimentünk.
-Először illő leszek bemutatkozni. A nevem Alice, én leszek majd az osztály főnökötök. Ha bármi kérdésetek lenne bátran, nyugodtan forduljatok hozzám, segítek amiben csak tudok. Titeket már ismerlek, szóval nem kell mondani a neveteket. Inkább akkor tartom a hegyi beszédet, ahogy kell. Kedves Sung Yeon, tisztában vagyok vele hogy most mit érzel, úgy gondolod egy álmod nem fog megvalósulni ha nem fogadod el az ajánlatot. Viszont ha tényleg vonzódsz az iskolához, feltétlenül itt a helyed. A tanulmányi eredményeid valami fenomenálisak, teljesen ide illessz. Ugye nálad az lenne az egyetlen bökkenő, hogy fiúnak kéne álcáznod magad, igazam van? - fordult oda hozzám.
Bólintottam.
-Erről pedig az a véleményem, hogy egyáltalán nem lenne rossz neked ez a helyzet. Mint láttad a teremben, ott volt az iskola összes nagy embere és tanára. Mindenki a segítségedre lenne, nem éreznéd azt, hogy fiú vagy. Csak annyi kell, hogy ellesed a srácokat mit hogy csinálnak. Innen már bízd magad rám/ránk.
Beláttam, hogy a tanárnőnek igaza van, az álmainkat nem szabad feladni egy kis akadály miatt.
-Belemegyek. - emeltem égnek az ujjaimat. - Senki nem tántoríthat el a célomtól!
-Ezt örömmel hallom. Na gyertek, megmutatom a szobátokat, aztán elviszem a csajszit egy helyre.
Elballagtunk a suli mellett lévő kollégiumba, ahol felmentünk a 3. emeletre. Olyan komor volt az egész helység, nagyon nem tetszett. Fogalmam nincs, hogy fogom kibírni ezt. Ahogy elmerengtem gondolataimban így nekiütköztem a már megállt ChunJinak.
-Ahh, mianhae~ - hajoltam meg.
-Semmiség.
-Chan Hee, ez a szoba, amit majd meg kell osztanod egy másik gyerekkel.
- Köszönöm, lehetne egy kérdésem? - kérdezte Alice-től.

-Már megvolt. - nevetett.
-Miért nem lehetek vele egy szobában? - mutatott rám - Mivel én már úgy is tudom, előttem nem kéne titkolóznia, és jobban meg tudnám védeni.
-Két okból kifolyólag. Egy: Mert minden elsős egy felsőbb évessel lehet egy szobában. Kettő: Épp ez az! Te tisztában vagy vele, hogy ő egy lány. És hát minden fiú szeretne valamit a lányoktól. Remélem felfogtad.
-Értettem, akkor én megyek is pakolni, meg mi egyéb. Viszlát. - köszönt el újdonsült barátom Alice-nek, mire teljesen felháborodtam, hogy levegő vagyok számára.
-És velem mi lesz? - kiabáltam, mire kinyílt az ajtó, és egy cukor falat Chunjival találtam szembe magam, aki megpuszilta a homlokom.
-Szia. Sok sikert. - visszament.
-Áhh, még jó hogy nem adtam be a derekam, hogy vele légy egy szobába, úgy látszik már most kedvel téged. - kacsintott a tanárnő. - Most pedig menjünk tovább a 4.emeletre, ott lesz a te szobád, de előre figyelmeztetlek, sajnos nem valami kedves szobatárssal áldott meg a sors.
-Omg, miért? - kérdeztem ijedten.
-A neve Park Kyung, egy másodéves. Magának való, beképzelt, bunkó stílusa fölülmúl mindent,azt hiszi, hogy ő mindenkinél fölsőbb rendű. Tanárok nem igazán szeretik, kivéve a tesi tanár, ők nagyon jól megvannak. - magyarázta.
-Szegény én - dörmögtem, mire tanárnő csak felnevetett.
Olyan jól elbeszélgettünk, hogy egy pillanat alatt a szobám előtt kötöttünk ki. Mikor beléptünk nekem még a lélegzetem is elállt a csodálkozástól. Amilyen rideg, és ronda volt kívül, annál gyönyörűbb és vidámabb idebent. Világos kék fal, két emelet, franciaágyak, virágok.
-Csukd be a szád, mert még a végén kiszárad.
-Meseszép.
-Ez a kollégium legszebb szobája, de ezt te is észrevetted. Na de gyere, nézzük mit hoztál a bőröndödbe, minden lányos cuccot elrakom majd, hogy senki se sejtse, hogy titkod van. Miután ezzel végeztünk, vásárolni megyünk! - utasított Alice, mire kicipzározta a bőröndöm és kiborított belőle mindent.
-Na ne már! - akadtam ki.

Sorry, I'm a girl. part 1

Aigoo, annyira várom már, hogy a repülőn üljek és Go Korea! El sem tudom mondani mennyire örülök annak, hogy felvettek álmaim iskolájába! Nehéz lesz itt hagyni anyuékat, de követnem kell az utamat, ami pedig Szöulba vezet. Mellesleg Go Sung Yeon vagyok, aki éppen nagy útra készül.~
-Sziasztok, legyetek jók. Szeretlek titeket. - pusziltam végig családomat.
Könnyes búcsút vettünk egymástól, beraktuk a csomagjaimat és beültem a taxiba.
-A repülőtérre. - utasítottam a sofőrt, mire csak egy bólintást kaptam.
Fél óra múlva már a helyszínen voltam, odaadtam a pasasnak a pénzt és már rohantam is a repülőre. Helyet foglaltam egy szőke, felzselézett hajú fiú mellett. Nem sok idő kellett, és már fel is szálltunk. Fül hallgatót a fülemre helyeztem, hátradöntöttem a fejem. A lejátszóban éppen Heo Young Saeng énekelte a Crying című számát, amitől szó szerint elfolytam az ülésen, imádom azt az embert. Már körülbelül a 20.számnál amikor elálmosodtam, alig bírtam nyitva tartani a szemeim, de nem szabad elaludnom, hisz át is kéne szállni. Odafordultam a mellettem lévő fiúhoz, aki kifelé bámult az ablakon.
-Ööö... Elnézést. Te hova tartatsz? - szólítottam meg, mire felém fordult.
-Koreába. - flegmázott.
-Akkor légy szíves felébresztenél ha át kell majd szállni?
-Megteszem, ha most békén hagysz. - hajtotta vissza a fejecskéjét az ablakhoz.
-Köszönöm - súgtam oda.
Többet már nem is foglalkoztam vele, behunytam a szemeim, amelyre már a manók álomport szórtak, így hamar elszunyókáltam.
Ott vagyok egy gyönyörű vízesésnél, mellettem egy fiú áll. Összekulcsolja ujjainkat, és mélyen a szemembe néz, közelít az ajkaimhoz. De héj, miért érzem magam vizesnek?
Kinyitottam szemeimet megláttam az ülő szomszédomat egy vizes flakonnal a kezében, amint éppen folyatja rám a tartalmát.
-Ya! Hülye vagy? Megvesztél ember? - vettem ki a kezéből a tárgyat és a fejére öntöttem a maradék vizet.
Kissé meglepődtem magamon, meg is ijedtem, hogy most úr isten meg fog ölni. De ehelyett elkezdett röhögni  mint valami megveszett sas.
-Maguk meg mi a fenét csinálnak??! - közeledett a stewardess.
A sráccal egymásra néztünk.
-Futáás! - kiáltottuk és rohantunk lefelé a lépcsőn. A csaj még motyogott nekünk, de ügyet se vetettünk rá, megfogtuk a csomagjainkat átszálltunk a másik járműre. Leültünk ismét egymás mellé, egymásra néztünk és már én se bírtam ki nevetés nélkül, az egész utastér tőlünk zengett.Az út további részében már ő is kibontakozott, rengeteget nevettünk. Sok mindent megtudtam róla: Lee Chan Hee-nek hívják, Franciaországban él mint én, kedvenc színe a kék, mint nekem, és ennek tetejébe ő is ugyanabba az iskolába fog járni mint én. Hát nem nagyszerű? Nagyon sokára, de beértünk Szöulba. Megbeszéltük, hogy együtt megyünk el beiratkozni. Fogtunk egy taxit ami szépen elvonszolta a popónkat az iskola kapujába. Gyönyörű volt az egész épület, most először gondolok ilyet, hogy izgatottan várom a sulit. Mindketten mély levegőt vettünk, úgy léptünk be a területre. Meghajolgattunk a szembe jövő embereknek, akik annyira nem is vettek tudomást rólunk, hisz már megszokták ilyenkor a nagy nyüzsit. Bementünk az iskolába, útba igazítást kértünk az igazgatói irodához, és már úton is voltunk célunkhoz. Bekopogtunk.
-Tessék. Jöjjön be! - hallatszott belülről.~
Kinyitottam az ajtót, jött utánam Chan Hee is. Az egyik jobb oldali szobából, egy kopasz pasi jött ki.
-Üdvözöllek titeket. Én vagyok itt a fő-fő, de remélem ezt már gondoltátok.Gondolom ide fogtok ti is járni. Mielőtt körbevezetnélek titeket, mondjátok már a neveteket.
-Go Sung Yeon vagyok. - kezdtem bele.
-Lee Chan Hee.
-Á, szóval te vagy az a lány. Veled muszáj lesz most beszélnem, csak felhívatom még a fontos embereket is a tárgyalóterembe. - mondta, majd elszáguldott az irodájába.
-Te Chan Hee, vajon mi rosszat csináltam? De hát még most érkeztem és nem is csináltam semmit. - néztem barátomra ijedten.
-Jaj, nyugodj már meg, biztos csak valami kis pitiáner dolog, felesleges felhúznod magad rajta. Egyébként ChunJi-nak hívj légyszi. - bólintottam.
Kissé sikerült lenyugodnom, mikor kijött az igazgató azzal a kopasz fejével, hideg tekintetével. Teljes mértékben kirázott a hideg és megint szorongani kezdtem.
-Kisasszony most jöjjön velem a tárgyalóterembe, fontos dolgot kell megbeszélnünk. - fogott karon és vonszolt volna ki mikor megállítottam.
-Jöhet velem ő is? - mutattam ChunJira.
-Felőlem, csak gyerünk már. - ismét megfogta a kezem és hurcibálni kezdett. Már vagy a 74658743562375235 emeletnél tartottunk( na jó nem, de az én sportképességeimnek ez annyi volt) megálltunk egy nagy, barna ajtó előtt. Az igazgató kinyitotta az ajtót, ahol már sorban ültek idegen emberek. Mi leültünk az üres székekre, és vártuk hogy mondjon valamit a kopasz.
-Azért gyűltünk mi most itt össze, hogy megbeszéljünk egy fontos dolgot, amit már önök tudnak is, kivéve az érintett. - rám nézett. -  Go Sung Yeon, mivel a lány kollégium betelt, és a kitűnő tanulmányi eredményeivel nem szeretnénk megfosztani az iskolától, így nincs más választásunk, mint a fiúkhoz átküldeni önt.
Hát én teljesen ott a helybe lesokkolódtam, ha álltam volna már rég a földre zuhantam volna. Hogy én egy fiú kollégiumban?! Kizárt! De... de ez álmaim iskolája, nem akarok elmenni!