Sorry, I'm a girl. part 12

Vasárnap reggel:

- Héj Myungsoo, jól vagy? Miért folyik rólad a víz? – rázogattam ijedten barátomat.

- Anyuu, rosszul vagyok, még egy 5 percet. – nyöszörgött. Fejére raktam a kezem, ami már szinte égette felső végtagomat. – Hisz te lázas vagy! Kelj fel azonnal, viszlek a tanárokhoz. Nagy nehezen feltápászkodott, de ha nem fogom meg visszaesik. Szegény nagyon ramaty állapotba lehet. Nem foglalkoztam, hogy a hajam összevissza állt, a bokám majd széthasadt a fájdalomtól a tegnapi miatt, amilyen gyorsan csak tudtam odabattyogtam vele a tanárok faházához. Bekopogtam.

- Áh, Sung Yeon, mi járatban itt? – nyitott ajtót Alice. Én idegességemben csak megfogtam a karját és barátom fejéhez raktam. – Tanárnő kérem segítsen neki, rettentően rosszul van.  – Lázas. – állapította meg, majd betessékelt minket a házba és leültetett az ágyára, Misut pedig lefektettem az ágyba, amíg a tanárnő elment a lázmérőért és pár gyógyszerért.  Bevizeztem egy ruhát és a fejére raktam, megsimogattam az arcát, de megfogta a kezem.

- Köszönöm ,  Cukros néni.  – suttogta.  

- Sssh, ne beszélj, pihenj.  – csitítottam, mikor bejött Alice egy nagy tálcával a kezében. Megmérte a lázát, ami 39 fokot mutatott. Vett be lázcsillapítót, meg még pár gyógyszert, aztán elaludt.

- Sajnos ilyen állapotban nem maradhat itt, különben még jobban megbetegedne.

- Én haza megyek vele. – jelentettem ki.

- Erre semmi szükség, legjobb barátom, majd én. – jelent meg Chunji a semmiből. Hát, ő is tudja mikor kell megjelenni..

- Hát.. oké, akkor én megyek is, van még egy kis elintéznivalóm. – húztam vissza a csíkot a sátrunkba, ahol azonnal tárcsázni kezdtem legjobb barátnőmet, aki már egy csörgés után felvette.

-TEEE NŐŐŐ! MI A FRANCÉR NEM HÍVTÁL ELŐBB??? ITT IZGULTAM MIATTAD, HOGY MERRE VAGY!! SZÉGYELD MAGAD! –üvölt bele a telefonba olyan hangerővel, hogy elvettem a telefont a fülem mellől, de még akkor is tisztán hallatszott mit beszél.

- Sajnálom, de nem volt időm, tegnap bátorságpróbán voltunk, kibicsaklott a bokám, alig birok járni, szóval minden össze jött. – vázoltam fel neki a helyzetet.

- Jó, de egy SMS-t akkor is írhattál volna. – kezdett bőgést színlelni, persze mű volt.

- Jaj Hara, ne színészkedj már. – nevettem el magam a hülyeségén. – Amúgy olyat mesélek, lehidalsz..

- Hallgatlak. – elmeséltem neki a tegnap este történteket, az idegen embert, a csókot…Mindezt ő nyugodtan, beszólás nélkül végighallgatta. – Hát így történt… - sóhajtottam.

- De hisz ez nagyszerű!!! Ha engem kérdezel, szerintem a Myungsoo gyerek volt.. Mikor téged meglát, furán viselkedik és néz rád…

- Én egyáltalán nem vagyok benne biztos, a keze nem olyan puha neki, ahogyan megcsókolt, ismerős volt nekem valahonnan. Viszont nem tudok rá jönni ki az! – tépkedtem a hajszálaimat..

- Ismerős, mit értesz azalatt?? Te kivel....

Ekkor elgondolkoztam és a fejemre csaptam. Hát KYUNG! Úr isten, áh, tuti nem ő..

-Upsz, most mennem kell, holnap ha visszaértem beszélünk még erről. Szia! – zártam le a témát, mert igazából nem volt kedvem ezt a dolgot tovább firtatni. Hogy eltereljem a gondolataimat, kezembe vettem egy könyvet és olvasni kezdtem. A hatása nem az volt, mint ahogy azt gondoltam, 3 perc után meguntam az egészet, folyton járt az agyam. A láma miért tett volna ilyet? Hisz egy időbe utáltuk egymást, bár be kell valljam, az utóbbi időben elég közel kerültünk egymáshoz…Hirtelen a sátor cipzárja húzódni kezdett, és bekukucskált rajta egy szőke csávesz, aki történetesen a Chunji volt.

-Bocsi, hogy zavarlak, de L cuccaiért jöttem. – közölte nemes egyszerűséggel. Hát, okéé..

-Tessék, már összekészítettem. – adtam oda neki a táskát.

-Köszi, akkor én megyek is, sziia. – lépett volna ki, de megállítottam.

-Holnap ha lesz időd, beszéljünk.

-Természetesen. – pirult el. Biztos sejti miről akarok vele tárgyalni. – Amúgy a nevelő azt üzente, idézem: „Mond meg a Yeonnienak, közölje a többiekkel, hogy fél óra múlva legyenek a faházunknál, egy kis tóhoz fogunk menni”

-Rendben. – feltápászkodtam fekvőhelyemről, és sorra végigjártam a sátrakat, átadva az üzenetet. Már csak annak a bizonyos személynek hiányzott..

- Bejöhetek?  - rángattam meg finoman a szerkezetet..Semmi válasz… - Füleden ülsz? – semmi válasz..

-Te meg miért ordibálsz az üres sátornak ilyen bőszen?- kérdezte mögülem egy hang. Hátrafordultam és a keresett személy állt előttem. Kissé beégtem, hát sorry . ><

-Ühm, azt hittem bent vagy. – vakartam meg a tarkómat. Most biztosan hülyének nézhet…. Várjunk csak, miért érdekel ez ennyire?!

- Értem, ha most megbocsátasz, összeszedem a cuccom a „túrára”. 

*Fél óra múlva*

Mindenki készen állt a nagy útra, így hát neki is indultunk. Nem éppen a legjobb volt az életkörülmény, árkon bokron keresztül mindenfelé kóvályogtunk. Egy párszor a kezem s a lábam is megtalálta a csalánt. Csak egyszer érjünk oda…Park Kyung urasága nagyon zavart, hisz úgy látszott egész nap, s még most is, hogy folyton kerül, ami igazából nem érdekelne, de valahogy még is, magam sem értem. Töprengésemet egy hang zavarta meg.

-Megjöttünk!

Mikor előre néztem, a szám tátva maradt. Egy gyönyörű szép, kék, csillogó tó tárult a szemünk elé, aminek szinte kitűnően lehetett látni az alját. Körülötte csodálatos pázsit, padok, főzőterület.

-Ugye milyen jól néz ki? – lépett mellém az elveszett kerülős bárányka.

-Ühüm… - raktam le egy plédet a fűre, majd a holmijaimat kezdtem el kipakolni, ügyet sem vetve a mellettem álló fiúra. De ő odahajolt hozzám és a fülembe súgta: „ Vigyázz azzal a felzselézett hajú sráccal, titokban mindig téged figyel, és nem éppen a jó modoráról híres”

Úgy vettem, mintha csak meg akart volna félemlíteni, nem foglalkoztam vele. Felfedező körútra indultam nagy magányomba. A víz fölé hajoltam, néztem a cuki kis halakat ahogyan békésen úszkálnak. Hirtelen valaki megfogta a fejem és belenyomta a vízbe. Rettentően megijedtem, kapálóztam össze vissza, de semmit sem használt. Levegőm egyre inkább fogyott, éreztem itt a vég..

Sorry, I'm a girl part 11

- Meg fogok halni! – toporzékoltam és hisztiztem. – Én nem akarom ezt csinálni. – rángattam Myungsoo-t.

- Ember! Fejezd már be. – csapott tarkón.

- Gyerekek, mindenki a sátortársával fog menni. Lámpa, egyéb világítási eszköz tilos! Akinek még is van, az rakja le az asztalra. Ha valaki még is megszegi a szabályokat, akkor büntetés jár érte. – vázolta a helyzetet az egyik nevelő. – Most pedig gyertek velem.

Mindenki követte a tanárt, aki egy sötét erdő belsejébe vezetetett minket. Én nagyon féltem, sose szerettem az ilyesfélét, de az az egy megnyugtat, hogy lesz mellettem valaki, aki megvéd.

- Nem féljetek, mert megnéztük mi már ezt az ösvényt, és nem lehet eltévedni, csak menjetek egyenesen előre végig. Nem is hosszú az út, gyorsan túl lehet rajta esni. Ha egy páros elment, 10 perc múlva mehet a másik. Ki szeretne kezdeni?? – kérdezte a tanár úr.

Egy fekete hajú srác meg a haverja jelentkeztek elsőnek, akik megkezdték az utukat. Miután már 5 perc eltelt idegesen tördeltem az ujjaimat, mikor hangos sikolyok hallatszottak.

- Myungsoo, én félek, nagyon. – bújtam szorosan hozzá.

- Jaj ne légy már olyan félős, mint egy pisis kiscsaj, te erős férfi vagy! – veregette meg a hátam. Persze, erős férfi.

10 perc múlva két rohanó srác érkezett vissza, akik halálra voltak rémülve. Következőleg Chunji és Kyung páros ment. Miután eltelt a kiszabott idő, egy sötét alakot véltünk felfedezni, aki nem más volt, mint a drága Chunji.
-Hol van az a láma? - kérdeztem.
-Ez az! Elvesztettük egymást és kerestem de nem találtam meg őt. - lihegett.
-Mi az, hogy elvesztettétek egymást? - akadtam ki. - Mindegy nem érdekes, azonnal meg kell keresnem! - fordultam meg, de egy kéz visszarántott.
-Várj, megyek én is. - mosolygott Misu.

-Kyung! Park Kyung merre vagy??- kiáltoztunk..
-Aish.. ez így nem mehet tovább. Lehet nem ez a legjobb döntés, de váljunk ketté. - javasolta barátom.
-Rendben. Én jobbra te egyenesen!
Sebesen szeltem a sok ágat, bokrot, össze-vissza járkáltam. Úgy éreztem, hogy a szívem egy része hiányzik. Már nagyon eltávolodhattam a kijelölt ösvénytől, amikor egy gyökérben megbotlottam, és egy nagyot estem. Próbáltam felállni, de a bokám nem túlzottan engedte, valószínűleg kibicsaklott.

-Aish. Hol vagy már ember? Miért tűntél el? Nem akarom, hogy elhagyj! Hallod, még rappelned is kell nekem, megígérted! Gyere vissza kérlek. - ordítottam egy nagyot. De miután semmi válasz nem jött, leültem egy fa tövébe, kezeimet térdem köré fontam és zokogni kezdtem. Eltévedtem, éhes és fáradt vagyok. Kyung..
Ekkor egy kezet éreztem magam körül, s egy fejet a vállamon. Nagyon megijedtem, meg akartam fordulni, de az illető nem engedte.
-Ne félj. - simogatta meg az arcom. - Megvédelek.
Ahogy beszélt, a nyakamon éreztem forró leheletét, amibe teljesen beleborzongtam. Volt benne valami titokzatos, eltűnt minden félelem érzetem, hirtelen jókedvűnek és vidámnak éreztem magam.
-Ki vagy te?
-Az teljesen lényegtelen. Amúgy nagyon fáj? Tudsz járni?
-Nem igazán, nagyon fáj.
-Értem. Megteszel és megígérsz nekem valamit?
-Mi lenne az? - érdeklődtem.
Kezemet szorosan a szememhez rakta.
-Ezt. Segítek neked, cserébe azt kérem tőled, hogy ne akarj látni engem. - állt fel.
Aprót bólintottam. Felvett a hátára és úgy meneteltünk tovább. Egész úton egy szót sem szóltunk egymáshoz, én szívtam magamba finom illatát. Egyszer csak megállt és letett engem. Azt hittem elment egy szó nélkül, mert olyan csönd lett. De korántsem volt ez így, azt éreztem, hogy ajkait az enyémre tapasztotta. Lassan, szenvedélyesen csókolt meg, viszont gyorsan elvált a számtól.
-Szeretlek. -suttogta. - Innen már csak egyenesen kell menned, és nem tévedsz el.
Elvettem a kezem a szemeimtől, de az idegennek már nyoma sem volt. Bicegve ugyan, de pár lépést tudtam tenni, amikor ismerős hangra lettem figyelmes.
-Sung Yeon! Csak hogy megvagy, azt hittem már te is eltűntél. Ha még egyszer így rám ijesztessz azt nem fogod zsebre tenni. - fenyegetett meg Misu.
-Jól van. - nevettem.
Mikor vissza értünk a táborba mindenki lelkesen fogadott minket. Én pásztáztam az embereket, hátha meg pillantom a keresett személyt.
-Itt vagyok. - hallatszott mögülem a láma hangja.
Azonnal hátrafordultam, és tényleg ott volt, teljes életnagyságban. Örömkönnyek gyűltek a szememben, odaléptem hozzá, szorosan megöleltem és a fejemet a mellkasába fúrtam.
-Végre, megtaláltalak. Kérlek, soha ne hagyj el többször!

Sorry, I'm a girl. part 10

-Sung Yeon és Park Kyung lesznek együtt.
-Hogy mi? - kiáltottam fel.
Tanárnő közelebbről vette szemügyre a listát, ezután homlokára csapott a kezével.
-Aish. Elnézést, egy sorral lejjebb olvastam, tehát kijavítva Yeonnie L páros.
-Na, ez már döfi. - pacsiztunk le Misuval.
10 percig még szórakoztattam hülyeségeimmel az ülőtársamat, veszekedtünk egy sort, hogy melyik szín a jobb: sötét vagy világos kék. Jó elfoglaltság, nem?
2 óra hossza utazás után végre megérkeztünk a kijelölt helyre. Nagy meglepetésünkre már fel voltak állítva a sátrak, nagy tábortűz. Kivettük a cuccainkat a buszból, és szaladtunk a többiek után, hogy jó sátrat fogjunk ki. Myungsoo megtorpant egy világoskéknél.
-Ahj ember! Mond, hogy nem ezt akarod?! - csóváltam a fejem.
-De.. de ez világoskék! - nézett rám kölyökkutya szemekkel.

-Nézd, ott! - mutattam egy sötétkék alapon türkiz csillagokkal. - Jó az, nem?
-Tökéletes! - tapsolt. - Jó cukros néni vagy. - borzolta össze a hajam, majd széthúzta a cipzárt.
Odabent elég tágas hely volt, némi kis túlzással, de még egy óriás is beférne ide. Otthonosan berendezkedtünk, majd  Myungsoo áment Chunji-hoz, akinek a társa persze Kyung volt. Kint a tűznél, ahol mindenki el volt a maga kis bandájával, eszegettek, iszogattak, nevetgéltek. Leültem  egy farönkre, előkaptam a gitáromat és elkezdtem játszani a Love U Like U-t.
"Szeretlek, szeretlek
A szavak, amiket nem tudok már elviselni
A reszkető szívem
A szavak, amiket én állandóan elrejtettem a szívem mélyén
Csak úgy, mint a napsütés, ami vakítóan ragyog rám, amikor eljön a reggel."
[...]
"Jöjjünk ki mindig egymással, kényelmesen
Legyél mindig mellettem
Mindig melletted leszek
Legyünk örökké együtt.."

-Bravo, ügyes vagy. - tapsolt a hátam mögül valaki, mikor ijedten megfordultam, hogy megnézzem ki az.
-Áh, csak te vagy az. Már azt hittem valami szatír.. - raktam magam mellé a gitáromat.
-Eh, szerintem nem látszom annak. - nevetett - Amúgy mióta pengeted a húrokat? Biztos már nagyon sok éve, hisz profin csináltad. Na meg a hangod, teljesen elvarázsolt.. Bár néhol-néhol még kicsit hamiskás volt, de elnézhető, amúgy is olyan lányos hangod van. - ült le mellém Kyung.
-Köszi, de még van mit fejlődnöm. Amúgy mióta az eszemet tudom, gitározok. Tényleg, te miben vagy jó? - fordultam hozzá.
-Őszintén? Rappelni tudok, meg imádok is!
-Komolyan?! Akkor rappelsz nekem valamit?
-Gyerekek! Ide mindenki most azonnal! - hallatszott a nevelő hangja.
-Majd máskor bepótoljuk, nem fogom elfelejteni. - kacsintott rám a láma.
Feltápászkodtunk a farönkről és odabattyogtunk, hogy vajon mi az isten van már megint. Miután mindenki idetévedett a tanár elkezdte:
-Van kb. fél órátok elkészülni, 8 órakor ugyan itt találkozunk, és megyünk bátorságpróbára.
Na, de jó. Én világ életemben nagyon fosos voltam, erre jön ez. Kíváncsi leszek ebből mi fog kisülni.

Sorry, I'm a girl. part 9

-Gyerekek! Mindjárt dél van, ébresztő! Mindenki 10 perc múlva jöjjön le a földszinti szórakozóba. - hallatszott odakintről a nevelő hangja, miközben üti azt a rohadt cintányért. Az ágyamban ébredtem fel, de hogy kerültem oda, fogalmam nincs, kész homály az egész. Lépkedtem le a lépcsőn, ahol persze összefutottam a lámával, ahogy jött ki a fürdőből. Mikor találkozott a tekintetünk, feje búbjáig vörös lett és úgy nézett rám mintha szellemet látna. Én csak vállat vontam és behuppantam a fürdőszobába. Belenéztem a tükörbe, és szó szerint sikítottam egy nagyot. Megértettem, hogy Kyung mért nézett rám furcsán, rajtam maradt egy nagy csomó szemfesték és rúzs.

-Basszus, most biztos buzinak néz, aish! - Tépkedtem eszeveszettül a hajamat, majd lemostam nagy nehezen  a sminkem..

-Hé, jól vagy? Siess, mindjárt mennünk kell.- kopogtatott az ajtón szobatársam.

-Aham.., azonnal megyek, 1 perc. Elvégeztem a szükséges dolgaimat: megcsináltam a hajam, felöltöztem, fogat mostam stb.,  aztán kinyitottam az ajtót, de nagy meglepetésemre beleütköztem az imént említett személybe, akinek a feje milliméterekre volt az enyémtől.
-Khm.. bocsi, mindjárt mehetünk. - száguldottam el gyorsan mellőle rák színű arccal. Felkaptam az ágyamról a telefonomat.
-Indulhatunk? - kérdezte.
Aprót bólintottam majd indultunk le a földszintre, ahol már szinte mindenki ott volt, csak mi nem. Itt már külön váltak útjaink, én mentem Chunji és Myungsoohoz, ő meg a bandájához. Sok időnk nem maradt beszélgetni, mert jött az igazgató.
-Ajjajj, itt már valami baj van. - súgta nekem oda Misu
-Khm.. Kim Myungsoo, ha megkérhetem.. - vágott egy krétát Dong Jo barátom fejéhez, mire az egész diáksereg röhögni kezdett.
-Elnézést igazgató úr. - húzta mosolyra száját L.
-Szóval, Kedves kollégista tanulók! Mivel hétfőn sem lesz tanítás, így terveztünk nektek egy kis túrát. Elmegyünk egy erdőbe, ahol sátrakban fogtok majd aludni.
-És mikor indulunk? A lányok is jönnek? - kérdezte Chunji. Az igazgató ránézett az órájára, ami fél 1-et ütött.
-Pontosan 3 órára mindenki álljon a kapunál. Ebédeljetek és pakoljatok össze nyugodtan. Most kiosztok mindenkinek egy lapot, amin az áll, mit ajánlatos hozni. Mivel erdőben leszünk este biztos nagyon hideg lesz, úgy hogy meleg ruhát, kabátot mindenféleképpen rakjatok be. A lány kollégisták viszont nem jönnek. - vázolta fel a helyzetet a kopasz miközben osztogatta a lapokat.
Mindenki összenézett, hogy ma fogunk indulni, s fel voltak háborodva, hogy lányok majd nem fognak jönni. Mondjuk én személy szerint örülök ennek a kis kiruccanásnak, alig várom már.  A végén visszamentem a szobánkba és olvasni kezdtem a papírt, idézem;

• meleg ruha + amiben túrázni fogsz, cipő(lehetőleg ne a legújabbat hozzátok, mert mire visszaérünk abból már csak roncs lesz), víz és ennivaló(ezeket a konyhán kérjétek, mindenkinek készítünk szendvicseket és itókát), esernyő, rovar riasztó(akinek van), 
• Sátrat, hálózsákot mindenkinek biztosítunk!

****
-Aish.. ennyire utál mindenki?! Miért nem akar senki mellém ülni? - nyafogtam magamnak mikor felültünk a buszra.
-Elnézést cukros néni, leülhetek maga mellé?
-Barom. Cukros néni?! Jobb ötleted már nem volt? - szidtam össze Misukámat.
-Jaj, meg ne sértődj már. - nevetett, majd lehuppant mellém. Az egész úton szinte semmit nem beszélgettünk, én zenét hallgattam a drága telefonomon, ő meg olvasgatott egy könyvet.
1 óra múlva, mikor még mindig nem érkeztünk meg, elkezdtem szenvedni a mellettem ülő szerencsétlen embernek.
-Kérdezhetek tőled egy nagyon fontos dolgot?
-Hajrá. - mosolyodott el.
-Te szereted Mona Lizát?! Mit érzel iránta? Járnál vele?
-Várj..először is mi/ki az a Mona akárki? - húzta fel értetlenül a szemöldökét, mire elkezdtem röhögni. Majdnem beestem az ülés alá a nevetéstől, szerintem most mindenki azt hiszi, hogy valamit szívtam.
-Te most komolyan nem tudod?!
-Nem.- rázta meg a fejét.
-Akkor megmutatom. - előhalásztam a telefonom a zsebemből, majd megkerestem Lizáról a képet, és odanyomtam barátom szeméhez a telót, aminek a kijelzőjétől majdnem megvakult szegény. Hosszasan nézegette a képet, mikor megszólalt.:
-Hm..elég jó nő, álmaim netovábbja.. - fonta össze kezeit. - Neked bejön?
Hát persze, minden álmom, hogy egy nő tetsszen..
-Nekem nem tetszik.. - válaszoltam.
-Akkor neked milyen csajok jönnek be?
1 percig azon törtem az agyam, hogy ugyan mit mondjak..
- Hát... a külseje nekem tök mindegy, csak ne egy utolsó csöves legyen. Belül legyen jószívű, segítőkész, jó barát, megértő és ami a legfontosabb, legyen humorérzéke, nem ilyen fapofára vágyom.. Na és neked?
-Szintúgy mint nálad, csak a külsejénél jegyezném meg, hogy nekem a női ideálomnál mindenféleképpen hosszú haj.
-Értem.. - bólogattam egyetértően. Akkor én a női ideáljai közül már kiestem..
-Khm. Egy kis figyelmet kérnék. - szólt a mikrofonba, Alice tanárnő. - Mivel minden sátorba két ember fér, szeretném elmondani, ki-kivel lesz.
Én nem is figyeltem különösebben a beosztásokat, csak az én nevemet vártam.
-Sung Yeon a te sátortársad pedig...