(ez még az előző történtekhez kapcsolódik, csak másik szemszögből. Elég hülyén jött ki, de mianhae><")
Sung Yeon POV.
Kezdtem egyre homályosabban látni, levegőm már semennyi nem
volt. Pár másodperc múlva teljes sötétség.
Egy fény… csupán csak ezt látom a nagy feketeségben. Talán a
mennyben vagyok?! Vagy ez a pokol? Nem értek semmit, mintha a nap sugarai
perzselnék az arcom, ami egyszer csak megszűnik. Park Kyung édes fejét látom
magam előtt, ahogy egyre csak közeledik felém. Nyújtja két puha kezét, de ekkor
egy valaki elragadja őt. Utána akartam rohanni, de a lábaim nem
engedelmeskedtek, mintha a talajba gyökereztek volna.
- Sung Yeon! Könyörgöm segíts, sajnálok mindent. Ne hagyj
meghalni! – kiáltozott. Hirtelen megint más helyszínen találtam magam, körül
állt egy nagy csomó ember, akik közül kitűnt ofő is.
- H-Hol vagyok? Kyung hol
vagy? – ültem fel riadtan. Körülnéztem, és akkor megláttam a keresett
személyt, teljesen megnyugodtam.. Csak egy álom volt…Szorosan magamhoz öleltem
és a fülébe súgtam:
- Tudom, hogy te voltál. Én is kedvellek.
Ahogyan észrevettem, kissé megijedt, el is tolt magától.
-Elnézést, nekem most elkell mennem. – majd gyorsan elrohant…
-Hát belé meg mi
lelt?- kérdeztem magamtól. – Amúgy velem mi történt? – fordultam a tanárok
felé.
-Ezt mis is kérdezhetnénk. – szúrta oda Alice. Elmeséltem az egészet, tövétől hegyére
kiveséztem az egészet, amire emlékszem. Mint meg tudtam, támadóm neve Jun Hyung,
érdekes.. Az összes velünk lévő nevelők azt akarták, hogy menjek haza, mert a
hideg víztől meg fogok fázni, meg ez nem fog jót tenni nekem, hisz lány vagyok.
Én tiltakoztam az egész ellen, nem akarok gyengének tűnni, nem fogok megfutamodni
semmitől.
Visszamentem a sátramba átöltözni tiszta, száraz ruhába,
majd aludni szerettem volna, kipihenni a mai nap fáradalmait, mert holnap már
megyünk haza, de nem jött össze, az állom manók nem látogattak el hozzám. Gondoltam
megkeresem Ő nagy lámaságát, hogy megköszönjem neki amit értem tett. Épp elhúztam
a cipzárt, amikor az emlegetett szamár állt előttem.
-Jé, szia, éppen téged
akartalak megkeresni. – mosolyogtam rá.
-Gyere, menjünk el sétálni, beszélnünk kell. – fogott karon és vonszolni
kezdett maga után. Nagy sokára, de végre
megálltunk
-H-huh….azt hittem egészen a világ végéig fogsz futtatni. – lihegtem
-Áh, olyan
gonosz nem vagyok.
Észrevettem,
hogy valami nem stimmel, ezért rá is kérdeztem.
-Mi a baj?
Haragszol rám?
-Ami
azt illeti, igen. Miért nem mondtad el, hogy lány vagy?
Basker… ő meg honnan tudta meg?!
-Jaj, ne hülyülj már. –
bokszoltam bele a vállába. - Hogy én lány?! Ezt meg honnan veszed?
-Innen. – bökte ki a szememet
egy rólam készült picture. – Aaaaa! – tettem a szám elé a kezem. Nem hiszem el,
végem van..
Könnycsatornámból csak úgy
záporoztak a könnyek, túl sok.. nekem ez túl sok..
-Fejezd be, ne sírj. – ölelt át
Kyung, ami nagyon jól esett. – Be vallom, először haragudtam rád, de…
-Mi de?!
-Szeretlek. Borzasztóan. Az
elején még utáltalak, viszont ez az érzés az utóbbi időben fokozatosan kezdett
átalakulni.. Azért kerültelek ma is, mert akkor még fogalmam nem volt róla,
hogy lány vagy és nem akartam…tudod… az lenni..
-Komolyan mondtad mindezt?
Teljes mértékben…Mit szólsz
erre?!
-Viszonzom ezt az egészet… -
már nem bírtam magam türtőztetni, megfordultam és megcsókoltam az Egyetlenemet.
**************
Park Kyung POV.
Rettenetesen boldog vagyok.
Életem legjobb és legszebb napja. Komolyabb párkapcsolatom nem volt, mindig
vártam az igazi lányra, s most úgy érzem elérkezett az a pillanat.
Mikor megcsókolt, pillangók
repkedtek bennem, sose volt még ilyenben részem. Még nem volt itt az ideje,
hogy mélyítsük, így elváltunk egymástól.Sajnos neki mennie kellett,
viszont megbeszéltük, hogy este lefekvés előtt találkozunk egy puszira, de én
ennél többet tervezek ám. Tervem megvalósításához elmentem Yeonnie
osztályfőnökéhez letisztázni vele a dolgot, nem volt nehéz, rögtön áldását adta
rá. Alig várom.
Nem tudtam mivel elütni az
időmet, ezért rap szövegeket kezdtem el írni, ami – kisebb nagyobb sikerrel –
elkészült.
Végül eljött a várva várt
időpont, összeszedtem minden cuccomat, és a Drágám sátrához battyogtam.
-Jó napot! Ide rendeltek egy Park Kyung nevezetű úri embert? – kocogtattam meg a szerkezetet.
-Igen, ide. – bújt ki a feje,
nagy vigyorgás közepette. – Izé…Mi ez a sok holmi?! – vette szemügyre a
kezemben lévő sporttáskát.
-Hozzád költözöm, ne légy
egyedül. - csillogtattam meg a fogaim, vigyorgás közben.
-Ezt most komoly? - vágott meglepődött arcot. – De ha elkapnak
minket, baj lesz, ugye tudod? - tette
hozzá.
-Már megbeszéltem osztályfőnököddel. Nyugi
van. – borzoltam össze a haját, majd betessékeltem magam a sátorba.
Hűha,
meglehetősebben tágas, és kényelmesebb volt, mint a miénk. Kipakoltam a fontosabb
motyómat, leterítettem a hálózsákot és jólesően belehuppantam.
-Ááááh, de kényelmes. – nyújtóztam egy jó nagyot. - Viszont
hiányzik valami… hmm… vagy inkább valaki. – tártam ki a két kezemet, jelezvén,
hogy szeretném a szerelmemet magam mellett tudni. Vette a lapot, lefeküdt
mellém, fejét a mellkasomba fúrta.
-Wao, milyen gyorsan dobog a szíved. – állapította meg.
-De csak is érted. – simogattam meg az arcát,
amit nagyon élvezett. Azt hittem már elkezd dorombolni, mint egy kis cica.
-Reméltem is. – adott egy cuppanós puszit a
számra.
Beszélgettünk még egy kicsit, de a végén már
csak én nyomtam és nyomtam a rizsát, viszont rá kellett jönnöm, hogy Yeonnie
nem is figyelt rám, egyenletesen szuszogott, bealudt. Mondjuk, nem is csodálkozom egy ilyen nap után, ki kell pihennie magát. Mivel
rettenetesen unatkoztam, nem volt kit szórakoztatnom én is lehunytam a szemem.
********
-Kyung, Kyung! Hallod, ébredj!
-Aish, már is reggel van? Pedig még csak nem
régen aludtam el. – siránkoztam, mert nagyon fáradt és álmos voltam.
-Nincs reggel, de azt hiszem valaki itt
járkál a sátrunknál, én félek nagyon. – bújt szorosan hozzám.
-Biztos csak képzelődsz, de akarod, hogy
megnézzem? - mosolyogtam kómásan rá.
Igazából nem láttam, hogy most bólintott, vagy megrázta-e a fejét, mert még
nagyon korán van. Nem volt más választásom, kikövetkeztettem, mivel fél, biztos
azt akarja, hogy megnézzem. Előkotortam a táskámból egy működő lámpát, lassan
elhúztam a cipzárt és kikukucskáltam. Az ég világon nem észleltem semmi
mozgást, csönd volt. Túl nagy csönd…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése