Mit vétettem Istenem mond meg kérlek, hogy ezt érdemlem? Túl naiv vagyok ez már bizonyított tény, s még a legjobb barátomnak sem hittem, mert azt hittem Kyung megváltozott, de csak játszott velem. Tévedtem, megint. Rendkívüli szomorúságomat még az eső is megérezte, mivel mintha dézsából öntötték volna, úgy elkezdett szakadni. Előre nézve nyüzsgő embereket pillantottam meg, akik esernyő nélkül rohantak eszeveszett tempóban, mielőtt agyonra áznának. A kollégista diákok pedig megvető szemekkel, szánalommal vagy éppen sajnálkozva néztek végig rajtam, ami megmondom őszintén, valamiért megmosolyogtatott. Kezdem végre megérteni azokat, akik azt mondják szeretnek az esőben lenni, mert akkor nem látja senki, mit is élnek át abban az időben. Akaratlanul emeltem kezeimet a magasba, s élveztem amint az esőcseppek játékosan táncot jártak a tenyeremen néha-néha megcsikizve rajta a bőrömet. Önkívületi állapotban meredtem magam elé észre sem véve egy fiút, ki esernyőt tartott a fejem fölé, nehogy megfázzak.
- Nem kéne ilyen időben egy fiúnak kint ücsörögni - nyújtotta mancsait felém, de én makacsul megráztam a fejem, mert hogy én innen fel nem kelek, az tuti. Látva hajthatatlanságomat sóhajtott egyet, majd helyet foglalt mellettem a csurom vizes járdára.
- Elég ha én megfázok, nyugodtan menjél csak be, megleszek - suttogtam alig hallhatóan, mert ő füle botját se mozdította meg.
- Chunji mindent elmondott, sajnálom - ölelt át szorosan, azután az ajkait az enyémre tapasztotta. Pár másodperc volt az egész, hamar elvált tőlem, viszont utána martam és csókolni kezdtem. Először nem talált viszonzásra tevékenységem, majd egy kis fáziskéséssel, de visszacsókolt. Nyelvével megnyalta alsó párnámat engedélyt kérve a behatoláshoz, amit én azonnal megadtam neki. Vad táncot jártak odabent érzékszerveink, forrongani kezdett közöttünk a levegő. Szerencsére mielőtt még valami 'baj' történt volna, zihálva elváltunk egymástól.
- Myungsoo, én..én...fogalmam nincs miért csináltam ezt...- zokogtam fel hangosan - Csupán csak érezni akartam azt, hogy valaki szeret még ebben a nyomorúságos országban! - keltem fel s futottam volna el, de Misu gyorsan kapcsolt és visszarántott egyenesen az ölébe. Arcomat mellkasába fúrtam, míg ő egyik kezével simogatta nyugtatásképpen a hátamat, mely egy kis idő múlva megtette a hatását, végül sikeresen bealudtam.
Tompa hangok zaja csapta meg füleimet, amik fogalmam nem volt kitől származtak. Vagy várjunk csak! Egy mintha ismerős lenne. Hmm, gondolkozz Sungyeon, gondolkozz! Á igen, minden bizonnyal ez a megmentő barátom. Ásítozva nyitottam ki a szemeimet, s meglepődve vettem észre egy idegen szobában vagyok. Óvatosan kikeltem az ágyból, majd körülbelül 3 lépést téve tüsszögni kezdtem, s nagyon nem akaródzott abbahagyni.
- Kicsikém - rontott be egy idősebb hölgy a szobába elszörnyülködött ábrázattal - Azt hittük már fel se ébredsz, bizonyára megfázhattál a tegnapi esőben. - nyújtott át nekem egy bögrét, amelyben észrevételeim szerint forró tea volt.
- Köszönöm szépen. Egyébként Go Sungyeon vagyok - hajoltam meg tiszteletteljesen.
- Én pedig Kim Myungsoo anyukája vagyok. Tegnap felhívott minket, hogy jöjjünk el értetek, mert itt fogjátok tölteni a hétvégét. - mosolyodott el, mikor pont akkor toppant be az említett személy.
- De jó, sokkal jobban nézel ki, mint tegnap - állt az anyukája mellé - No idd meg a teádat, azután velem jössz! - csapta össze kezeit ellenvetést nem tűrően. Bólintottam egy aprót, s gyorsan lehörpintettem az italt. Drága barátom odaállt az egyik szekrényhez, kivett belőle tiszta ruhákat, amelyeket az ágyra dobott le.
- Ezeket nyugodt szívvel felveheted, mivel odakint a tegnapi esőzés miatt picit hideg van, meg már így is taknyos vagy.
Miután kiment magamra kapkodtam a göncöket, majd tükröt kezdtem el keresni ebben a hatalmas helyiségben. Pár perc múlva találtam egyet a polcon, de amikor belenéztem nem sok kellett a sikításhoz. Kócos, szénakazal haj, feldagadt szemek és ajkak; összegezve egyszerűen gyönyörű látványt nyújtottam. Mindegy, nem foglalkoztam tovább vele, inkább még egy utolsó pillantást vetettem magamra és kinyitottam az ajtót, ahol is vártak már.
- Azt hittem sosem jössz ki - borzolta össze az így is szarul álló hajamat, mire én ölő szemeket meresztettem rá. Erre csak kuncogva elővett a zsebéből egy cuki pink fésűt, amivel megpróbálta rendbe szedni a frizurámat. Fél óra múlva mind a ketten készen álltunk az indulásra, bár még mindig nem tudtam hová visz. Előtte viszont bemutatta MoonSoot - az öccsét- és az apukáját. Az egész család roppant kedves, sokszor el is pirultam a sok-sok dicsérettől. Néha le is fárasztottak faviccekkel, ekkor Misukám bejelentette az indulást, így magunk mögött hagytuk őket. Az út első fele eléggé csöndesen telt, mivel ideges voltam a csókos eset miatt.
Én viszont még mindig azt a hülye lámafejű Kyungot szeretem, vajon hogyan felejthetném el őt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése