Sorry, I'm a girl 18

"Mind a ketten idegesen léptünk be az ajtón. Vajon mit akar mondani?"


Mikor beértünk, az állam a földet verdeste, egyszerűen gyönyörű látványban volt részem. Hatalmas étterem, minden bordó és arany színben pompázott.

-Tetszik? - bökött oldalba Chunji.

-Most viccelsz? - fordultam felé csillogó szemekkel. - Természetesen, nagyon jól néz ki. Mi komolyan ide jöttünk? Ez méregdrága hely, kérlek menjünk innen. - fogtam meg a karját és húzni kezdtem kifelé. Hirtelen full rosszul éreztem magam ezen a helyen, valahogy nem az én világom.

-D..de most miért? - nézett kikerekedett szemekkel majd megállt az ajtóban.

-Nekem ez nagyon kínos...nem gondoltam, hogy ilyen puccos helyre hozol.. -pirultam el. - Mármint...nehogy azt hidd, hogy nem örülök neki vagy ilyesmi...Köszönöm, hogy gondoltál rám, tudom, hogy csak kedveskedni akartál nekem, hálás vagyok érte.

- Ne viccelj már - legyintett egyet - Már lefoglaltam az asztalunkat... Kérlek.. - nézett rám kiskutya szemekkel, aminek persze nem tudtam ellenállni, így belementem. Leültünk a csak számunkra lefoglalt asztalhoz, Chunji úriember módjára kihúzta nekem a széket, így az arcom egy árnyalattal pirosabb lett. Miután elhelyezkedtünk a pincér odajött hozzánk és felvette a rendelésünket. Én nem tudtam eldönteni, mit egyek, ezért drága barátom kisegített, így nem kellett sokat várni a fiatalembernek.

- Na, mit szerettél volna mondani? - fordultam felé, de ő csak legyintett, hogy majd a kaja után elmeséli. Amíg vártuk a ' vacsoránkat' elbeszélgettünk jelentéktelen dolgokról, így jobban megismerhettem milyen is ő valójában.

- Elnézést, a rendelésük - hajolt meg a pincér, majd lerakta elénk az ennivalót. 

- Jó étvágyat - vettük fel az evőeszközöket és falatozni kezdtünk.

- Hmmm! Ugye milyen finom? - vigyorodott el két falat között Chanhee, mire csak bólintottam egyet. Egész idő alatt az elénk tett táplálékkal foglalkoztunk,így nem nagyon beszélgettünk egymással, csupán mikor már elfogyasztottuk. Amint végeztünk, kifizette legjobb barátom a számlát, majd elvonszolt egy kevésbé nyüzsis helyre, történetesen egy elhagyatott, régi játszótérre. Ott leültünk a poros hintákra, persze előtte papírzsebkendővel megtisztogattuk. Ringatni kezdtem magamat, s vártam mi történik, de még mindig nem szólalt meg vagy csak még mindig gondolkozott. Minden bizonnyal az utóbbi, mert eléggé feltűnően tördeli a kezét, ami egy picit idegesítő számomra.

- Öhm.. SungYeon megállítanád egy kicsit? Összeszedtem a gondolataimat.. - nézett rám a gyönyörű, csillogó szemeivel. Megtettem amit kért, ő pedig felállt és elém állt.

- Mondhatod - ajándékoztam meg egy szívmelengető mosollyal, amit ő rögtön viszonzott is, viszont beszéd helyett inkább ajkait az enyémhez érintette. Nem mondhatnám, hogy ez egy csók volt, inkább nevezném apró szájra puszinak. Mind a ketten elpirultunk a helyzet hatására, óvatosan eltávolodott tőlem, hogy a szemembe tudjon nézni, de én lesütöttem őket. Nekem van barátom, vagyis még nincs, remélhetőleg nemsokára lesz.

- Chanhee... Én nem tudom erre mit kellene mondjak.. - hajtottam le bűnbánóan a fejem. Ő lassan mutató ujját állam alá helyezte, s felemelte, hogy szemkontaktust tudjon velem teremteni.

- Kérlek engem szeress SungYeon, ne Kyungot - adott egy csókot a számra, majd szorosan megölelt annyira, hogy azt hittem megfulladok és az összes csontom szilánkosra törik.

- Ahh, eressz el meg fogok így halni! - kezdtem el ütögetni a hátát, mire sorozatos bocsánatkérések közepette elengedett.

- Sajnálom, nem hiszem, hogy működne ez kettőnk között, nagyon jól tudod az én szívem már másért dobog ennyire... - harapdáltam idegességemben az alsó ajkaimat, majd a tekintetemet a fekete hajú egyénre szegeztem, aki látszólag alig bírta visszatartani könnyeit. Kezei lomhán omlottak le teste mellé a derekamról, aminek hatására úgy éreztem a szívem összefacsarodik. Éreztetni akartam vele bocsánatomat, ezért meg akartam érinteni...

- Miért... - suttogta maga elé halkan. - SUNG YEON MIÉRT NEM ÉN?? SZERETLEK NEM ÉRTED MEG? ŐRÜLTEN SZERETLEK MIÓTA MEGISMERTÜK EGYMÁST!!- kezdett el keservesen üvöltözni, mire én megugrottam kicsit úgy megijedtem - Azt akarod hogy Kyung jól átverjen? Nyugodtan fuss azután a nyomorult után,de aztán ne gyere hozzám siránkozni ha valami baj történik!  - fordult sarkon és elszaladt. 
Földbe gyökerezett lábbal álltam még mindig ugyanazon a helyen ahol eddig, nem bírtam egyszerűen feldolgozni az eddigieket. Lassan kezdtem el lépkedni a kollégium felé. Mint valami élőhalott úgy nézhettem szerintem ki, viszont ez most cseppet sem érdekelt. A legjobb barátom utál, pedig... pedig én nem ezt akartam! Eközben észre se vettem, hogy a bejáratni kapunál állok, s léptem volna be rajta, amikor megakadt a szemem Kyungon és... Te jóságos úr isten! - tettem a szám elé a kezem döbbenten. A leendő pasim éppen egy lánnyal smárol a szemem láttára! Na jó, mára nekem ez rohadt sok. Sírva ültem le a kapu tövébe felhúzott térdekkel, amit aztán átkaroltam karjaimmal. Üveges tekintettel bámultam előre az utcán, közben lágyan folytak le arcomról a sós cseppek. Ebben az a legrosszabb, hogy ezt Chunji megjósolta. Ó, milyen naiv is vagyok!~