- Öööö...esetleg megzavartam volna valamit? - vakartam meg a tarkómat idegesen, és már csuktam volna be az ajtót, de Chunji a lábával ezt megakadályozta.
-Várj! Megmagyarázom - hámozta le magáról Misu kezeit, miközben mindkettejük arca rákvörössé változott, szinte annyira égett az arcuk, hogy azt hittem menten felgyulladnak.
-Inkább nem akarnám tudni, ha ez lehetséges - engedtem be magam a helyiségbe, hiszen járatos vagyok már itt. Hanyagul az előszobában ledobtam a cipőmet, majd letelepedtem a kedvenc kanapémon, ahol elnyúltam. Hirtelen elég égett szag csapta meg az orromat. - Esetleg nincs valami a sütőben vagy valahol? - szólaltam meg végül. - Eléggé büdös van...
- BASSZUS A KAJA! - rontott be azonnal mindkettő a konyhába, hiszen még mindig az ajtó előtt álltak ledermedve. Most pedig rettentő viccesen ugráltak mindenfelé össze-vissza, s amikor felnyitották a melegszendvics sütő fedelét, hatalmas mennyiségű füst jött ki rajta. No, meg volt pár szénné égett kenyér...
Jobb lesz ha ide ablakot nyitunk - gondoltam magamban, s hogy tervemet véghez vigyem elsétáltam nyugodtan az ablakokhoz, azután kinyitogattam őket egyesével, így legalább szép lassan kezdett elszállni a füst.
- Itt meg mi történt? - nyitott be orrát fogva az egyik kollégiumi nevelő. - Jesszusom, megint próbálkoztatok? Mondtam már, hogy kíméljétek meg magatokat és minket is az ilyen akcióitoktól, még a végén itt felgyújtjátok az iskolát! - korholta meg őket a tanár. - Egyébként mit sikerült megint elrontani?
- Melegszendvics - vágta rá Myungsoo egyből, miközben éppen egy rongyot tartott a kezében, amivel tisztogatta a konyhabútort.
- Te jó Isten! Inkább nem mondok erre semmit... - Masszírozta kezével a halántékát a nevelő, majd kilépett az ajtón, de még hallani lehetett az utolsó gondolatát: "Még egy melegszendvicset sem tudnak megcsinálni, szörnyűség. Ezek a mai fiatalok..."
- És még pont ő beszél, aki tényleg kigyújtotta a konyháját...cöh... - dünnyögött magában Myungsoo, mire Chunjival felnevettünk.
- Ez nem nevetséges!! - hisztizett - Nem te kaptad a legházsártosabb embert, csak mi szenvedünk ennyire!
Miután nagy nehezen rávettem magam, hogy beszálljak a takarításba körülbelül fél óra múlva már csillogott-villogott minden! Teljesen büszke voltam magunkra! Az igazat megvallva, eléggé kíváncsi voltam, hogy mi lehet kettejük között - még ha nem is mutattam -, hiszen tényleg eléggé furcsán viselkedtek mostanában. Aztán végül is arra az elhatározásra jutottam, hogyha valamit akarnak, előbb-utóbb úgy is közölni fogják velem.
- Ééés mi szél hozott erre felé? - törte meg a túl nagy csendet Myungsoo, mert eléggé feltűnően elgondolkoztam, amit persze azonnal észrevettek.
- Semmi, gondoltam megnézlek már titeket, éltek-e még - hazudtam, mivel én sem tudtam, miért pont ide jöttem, talán megszokás... - Egyébként Chunji - néztem mélyen a szemébe, mire tőle csak értetlen pillantást kaptam. Szemében már nyoma sem volt az irántam érzett utálatának... - Sajnálok... - nyeltem egy nagyot, hátha el fog tűnni a gombóc a torkomból, de ez a fránya csak nem akart. - mindent...- fejeztem be a mondatomat, majd lehajtottam a fejem, miközben kezeimmel szorosan megmarkoltam a farmernadrágomat.
- Figyelj Sungyeon! - hallottam, hogy valószínűleg felállt a székről és közelebb jött hozzám, viszont nem mertem a szemébe nézni, ezért kezével állam alá nyúlt, ezzel kényszerítve, hogy ránézzek. - Egyáltalán nem haragszok rád, nem is haragudtam sohasem, csupán elkeseredtem, hisz meg akartalak óvni attól az embertől, aki mióta idejöttünk állandóan bajt okoz neked...Én voltam a hülye, szóval bocsánatot kérek - hajolt meg előttem, azután összeborzolta a frizurámat.
- Héj! Vigyázz, mert leharapom a kezedet! A hajam az szent, sérthetetlen, tiltott hely! Nem érhet hozzá itt akárki!
- Hisztis vaaaaaaaagy~ - nyújtotta ki rám a nyelvét Chan hee.
Egy ideig még oltogattuk egymást kisebb-nagyobb beszólásokkal, piszkálgatásokkal, mígnem eljutottunk a párnacsatázásig.De hogy hogy, azt magam sem tudom!! A párnákat sajnáltam a legjobban, amelyekből már az összes toll kihullott, de még mi mindig vertük egymást. Igazán izgi dolog volt!
- Lehetne egy kicsit pofátlan kérdésem? - ültem le kifulladtan a jéghideg padlóra, ami jelenleg elképesztően jól esett, habár szerintem úgy meg fogok fázni emiatt, mint a fene!
- Csak nyugodtan - válaszolt látszólag higgadtan Myungsoo, majd egy utolsó, oltári nagy pofont lekevert a párnával ChanHeenek, aki ezen úgy felhúzta magát, hogy szó szerint megsértődött szobatársára, és mellettem foglalt helyet.
- Itt aludhatnék ma este?
- Mi az hogy! - kiáltottak fel örömükben .
- Csak előtte meg kell beszélni azzal a rikácsoló férfival, aki úgy is megfogja engedni. Szóval irány kereső hadjáratra! - csapta össze elégedetten a kezeit Myungsoo, majd úgy indult el, mintha ő lenne Sherlock Holms új generációja. Hehe, jó vicc.
-----------
- Jó, megengedem, de csak akkor, ha nem parádéztok és nem gyújtotok fel semmit! SungYeon, neveld meg őket kérlek, annyira engedetlenek!
- Hát jó, megpróbálhatom - vakargattam a tarkómat, s azt kívántam, bárcsak elmennénk már ettől az elme roggyant embertől.
-----------
- Na végre, azt hittem már örökké a papolását kell hallgassam. - vettem egy mély lélegzetet, miközben magam elé tekintettem, ahol nagy csomó ember állt az ételéért várakozva. Soha nem fogok tudni enni, ezért valószínűleg ételhiányban szenvedem a halálomat.
- Héj skacok! - szólalt fel hirtelen a tömeg közül fekete hajú barátom, s szinte megcsillant a feje fölött pihenő villanykörte, amely alig várta, hogy elmondhassa ötletét. - Mivel Sungyeon nálunk alszik, mit szólnátok hozzá, ha rendeznénk egy amolyan kisebb partit? A konyha szekrényben amúgy is van egy nagy csomó rágcsa, legfeljebb rendelünk még pizzát is...Ez olyan lenne, mint mondjuk a lányoknál a pizsamaparti...
- Ez milyen jó! Támogatjuk az ötletet! - bólintottunk végül rá.
- Legalább akkor nem kell itt töltenünk az egész délutánt! - álltunk ki mind a hárman a sorból, leraktuk a tálcáinkat, majd versenyt futottunk egészen vissza a szobáig. Myungsoo eldöntötte, hogy lemegy a legközelebbi kisboltba, és még vesz néhány hozzávalót a bulihoz meg rendel valami pizzát, tehát mi addig egyedül maradtunk.
- Képzeld el Chunji, mi történt! - ültem hozzá egy picivel közelebb. - Ma, amikor jöttem le a lépcsőn találkoztam Bang Minsooval - vagyis, ő talált meg engem!
- Az a felsőbb éves? - kérdezte elkerekedett szemekkel - Mit akart tőled? Ugye nem bántott?
- Dehogy! Ellenkezőleg, bocsánatot kért Junhyung helyében, amiért kis híján megölt...
- HOGY MIT CSINÁÁÁLT? - akadt ki teljesen az előbbi mondatomra. Jaa, hogy ő még nem tudja...Upsz...
Ezután néhány 'apróbb' részeket kihagyva elregéltem drága barátomnak az úgynevezett 'balesetemet', amit szegény alig bírt végig hallgatni és már-már azt hittem, felpattant a helyéről, megkeresi Kyungot és nekiesik. Szerintem, ha még Junhyung élne, vele is kikezdett volna.
- Fúúú, ha ezt hamarabb tudom...- marcangolta magát a történtek miatt - Miért nem szóltál nekem erről? Ahj, mekkora egy bunkó vagyok, ráadásul még én is rátettem egy lapáttal a gondjaidra...Habár utólag, de mélységesen sajnálom... - biggyesztette le az ajkait bűnbánóan, mire megveregettem a vállát.
- Semmi gond. Hál' istennek a gond megszűnt...
- Mellesleg eléggé meglepődtem Minsoo viselkedésén, nem szokott ő ilyen lenni - gondolkodott el hangosan.
- Miért? Talán ismered? - vontam kérdőre, mert elég homályos volt az egész dolog számomra.
- Ahha, mondhatjuk így is. Még az első hónapban futottunk össze véletlenül az egyik lépcsőfordulónál, ahol kiesett a kezéből egy egész csomag papír, amit aztán segítettem neki felszedegetni. Amikor felnéztem rá, hogy jobban megnézzem az arcát hirtelen jött a felismerés és ezt gondoltam: 'Héj, hát én őt ismerem!' Képzeld el, egy általános suliba jártunk, csak nem tudom hányadikos volt, mikor kiköltöztek Koreába. Mit ne mondjak, elég jó barátom volt, szóval örültünk egymásnak. - mosolygott, mint a tejbe tök. - Ja, és arra értettem azt, hogy meglepődtem, mivel eléggé ellenszenves volt neki mindenki, nem igazán barátkozott össze olyan könnyen. Általában a természete mindig bunkó volt, de velem valahogy nagyon jól ki jött. És az, hogy veled csak úgy leállt beszélgetni, ráadásul még bocsánatot is kért a semmiért, az már valami!
- Hát, így már értem a logikádat, de ennek akkor örülnünk kéne, nem? - még szerencse, hogy ezt a pici részletet is kihagytam a mesémből, miszerint Minsoo is benne volt az egész bandázásban. De ez így van rendjén. Amiről nem tud, az nem fáj neki...
- De még hogy! Látod, itt téged mindenki hamar megkedvelt, még a felsőbb évesekből is!
- MEGJÖTTEEEEEEEEM! - csapódott ki a bejárati ajtó, és egy Myungsoo lépett be, kezben nagycsomó szatyorral, amelyeket aztán ledobta a konyhaasztalra, s pakolgatni kezdte ki belőle a cuccokat. - A pizza fél órán belül itt lesz, most pedig ki kéne találni a programot, mit is fogunk az este csinálni...Jaj, jut eszembe! Chunji, tudnál egy kicsit segíteni? - mutatott a szobájuk ajtajára. A fekete hajú bólintott egyet, majd mindketten eltűntek. Én addig valamit segédkezni akartam, ezért megindultam a konyha felé, amikor kopogást hallottam.
- ELINTÉZEM! - kiáltottam, majd kinyitottam a bejárati ajtót nagy mosollyal az arcomon, de amikor megláttam ki áll velem szemben, teljesen lefagytam...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése