- Te nem vagy normális! - hüledeztem könnyes szemekkel, majd az íriszeiből azt tudtam leolvasni, pofonként érte a felismerés a tette miatt.
- Sungyeon... - emelte felém a karját, mire én automatikusan összerezzentem az előbb történtek miatt - Kérlek... nem akartalak bántani, csak annyira aggódtam miattad, mikor megtudtam, hogy nem...
- NEM KELL MEGMAGYARÁZNOD! - szakítottam meg a gondolatmenetét, mivel eléggé irritáló volt, ahogy próbálta kimagyarázni magát, miközben átvágott... - Minden egyes szavad hazugság volt, onnantól kezdve, hogy szeretsz, de közbe más csajjal smárolsz! Ráadásul, még a szemembe sem az igazságot mondod és most akarod elhitetni velem mennyire hiányoztam?! Ne nézzél már hülyének, nem most jöttem le a falvédőről. - sütöttem le a fejem,s a cipőm orrát kezdtem el fixírozni, ami jelenleg elég érdekesnek tűnt. Nem akartam a szemébe nézni, mert akkor tuti még jobban bőgnék.- Utállak - suttogtam. - SOHA TÖBBÉ NEM AKARLAK LÁTNI! - rohantam ki eszeveszett tempóban a szobából, és kifelé kezdtem futni, el akartam menekülni innen örökre. Becsaptam magam mögött az ajtót, s a lépcsőház felé vettem az irányt. Minden egyes lépcsőfokon, ahogy lefelé battyogtam elhullattam egy-egy könnycseppet, amik a nagy csöndben megkoppantak rajta, mint az eső az ablaküvegen. Fájt a szívem, borzasztóan...
- Héj, Sungyeon! - szólalt meg mögülem egy hang, de ügyet sem vetettem rá, igazából jelen pillanatban semmi az ég világon nem érdekelt. - Állj már meg! - ragadott karon az illető, s maga felé fordított.
- Mit akarsz? - morogtam az orrom alatt, miközben letöröltem pulcsim ujjával a könnyeket.
-Chh...te aztán értesz az emberek nyelvén - nevetett azon a reszelős, mély hangján Bang Min Soo. Ja igen, ő egy diák a felsőbb évesek közül, aki ráadásul Junhyung barátja volt. Minsoo is benne volt a Sungyeon ellenes klubban, de ő inkább távoli megfigyelő volt, vagy éppen adta a jeleket, amikor tiszta volt körülöttem a levegő, ezt még Kyung mondta nekem a táborban...Ó az a szemétláda, már megint..
-Nem vagyok kíváncsi a gúnyolódásaidra, mond amit akarsz aztán menj el, kérlek... - próbáltam higgadtan válaszolni, mondjuk inkább tűnhettem egy idegileg összeomlott bolondra.
-Ohh, úgy látom megint harapós kedvedben vagy - húzta el a száját fintorogva, aztán megköszörülte a torkát.
- Á, csak nemrégen MAJDNEM megöltek, pontosabban a drágalátos barátod! De végül is, boldognak kéne lennem és mint legjobb haverokként beszélgetni veled, végül is logikus dolog.. - ironizáltam, ami nagyon nem nyerte el a tetszését.
- Na ide figyelj kicsi lány! - nyomta a kezeimet a falhoz - Jobban járunk, ha ezt a hangnemet a jelenlétemben mellőzöd, vagy én fogom elvégezni Jonghyun tervét, és tényleg golyót lövök a fejedbe, úgy vigyázz. - formázott kezével fegyvert és felém lőtt.
- Khmm. - köszörülte meg a torkát, mire észbe kaptam, milyen buta voltam az előbb. Gyorsan elkaptam róla a tekintetem.. A fejem most tuti csupa vörös! Ez ciki, NAGYON ciki!! - Szóval, örülök, hogy tetszek, viszont akkor sem kéne ennyire megbámulnod engem, hiszen elvégre is fiú vagy. - karolta át a vállam kezével, amivel még jobban zavarba hozott, így megfogtam a kacsóját, és szépen lehámoztam magamról.
- Kérlek, ezt többet ne csináld!
- Pff, le se tagadhatnád, hogy lányból vagy! Na, szal' arra akartam kilyukadni az elején, hogy jó lenne, ha úgy viselkednél vagy legalábbis úgy tennél, mint egy fiú, mert jelenleg többen is gyanakodnak rád. Most is, minthogy megemberelnéd magad, elkezdesz suli láttára bőgni. Nekem végül is mindegy, csak szóltam, ha elindulna netalán tán egy pletyka, tudd kezelni a dolgokat, bár a beteljesülése nem biztos. És ez még nem azt jelenti, amiért egyszer figyelmeztettelek, hogy puszi pajtások leszünk! Nagy ívbe kerüljél el engem, ha meglátsz a folyosón ne köszönj, sőt, rám se nézz! - bökte meg a mellkasomat a mutató ujjával, majd elindult fel a szobájába.
- Chh, ezt úgy mondta, mintha én pont rá vágynék..Előbb halnék meg, mintsem ez megtörténne - mormogtam az orrom alatt, bár pechemre meghallotta és visszafordult.
- Mi van? Te tényleg golyót akarsz a fejedbe! - nyerített fel.
- Undok tuskó! - ordítottam utána, mire még jobban nevetni kezdett. Aish, most biztos jól szórakozik rajtam, aztán elmondja a társainak és auigfshdughsugdfjh! - túrtam idegesen fürtjeim közé.
Újra elindultam, és fogalmam nincsen mikor kerülhettem a 215-ös szoba elé, de még is ott álltam, és már automatikusan kezeimet felemeltem és bekopogtam. Pár perc elteltével hallottam az egyik helyiségből nagy csörömpölést és káromkodást, majd egy ideges Chunji lépett elő kis cuki köténykében, háta mögött Myungsoo állt, aki átkarolta Chunji DEREKÁT! Jesszus, itt meg mi a frász folyik?
