"-Látom megtaláltad a legféltettebb kincseinket, ami még megmaradt róla..."
Gyorsan megpördültem a tengelyem körül, amikor is megláttam a bácsit a hátam mögött. De ő hogy került ide? Hisz az ajtó...Hátrálni kezdtem...
-M-maga hogy
került ide? - tettem még pár lépést hátrafelé, mire a bácsiból nagy nevetés
tört ki. Felhúztam a szemöldököm, jelezvén, hogy nem értem, ezen mi olyan
vicces.
-Jaj aranyom,
most olyan jót nevettem, köszönöm. - törölgette a nedves szemét a kezével. - De
komolyra fordítva a szót, attól, hogy ez a ház elég kicsi, még nyílhat másik
ajtó is, nem? - mutat el balra a kezével. Tényleg ott van még egy!!
-Te jó ég! -
csaptam a fejemre. - Ilyen is csak én lehetek. - nevettem fel szégyenemben.Jól
beégtem. Így hát együtt röhögcséltünk Ahjusshival az én hülyeségemen addig,
ameddig egy ajtó csapódást nem hallottunk.
-Ah, George
segíts, nagyon nehéz. - kérlelte Anne néni a férjét. Nem kellett kétszer
mondani, már ott is termett Kyungnál, elvette ahjummától és lerakta a kanapéra.
Odarohantam hozzá.
-Mi történt
vele? Alszik? - tudakoltam meg, miközben erősen szorítottam a kezét.Bólintás
volt a válasz. - De nekünk vissza kéne menni a táborba, hisz már hajlani 4 óra
van. - tördeltem a kezem-, és ha nem fognak minket ott találni, abból nagy baj
lesz. - tettem hozzá.
-Ne aggódj
aranyom, kutya baja sincs már, és mire kell, fel fog kelni, addig aludj te is.
Aprót
bólintottam. Megengedték, hogy megfürödjek, amire be kell valljam, eléggé
szükségem volt. Miután végeztem, odaguggoltam az édesen szuszogó lámám mellé,
fejemet a mellkasára hajtottam, majd lehunytam a szemem.
-Héj,
aranyoskám, ébredj..- hallatszott egy ismerős szelíd hang mellőlem. Anya,
tényleg te vagy az? Eszembe jutott, a Junhyungos dolog, biztos csak álmodtam.
És most itthon vagyok, anyukám óvó kezei között, biztonságban. Szörnyen lassan
nyitottam ki, az amúgy is ólom súlyú szemeimet, de akkor megbizonyosodtam róla,
hogy egyáltalán nem álmodtam az egészet. A szállásadóim aggódó pillantásával
találtam szembe magam.- Jaj aranyoskám, nagyon megijesztettél! Már régóta
próbáltunk felébreszteni, de semmi életjelet nem adtál...
- Csak fáradt
vagyok, ennyi az egész. - mosolyodtam el. - Az a láma merre van?
- F...- kezdte
el mondandóját Greg, mikor az emlegetett szamár megjelent melegítőben, a nyakán
pedig egy törülköző pihent.. - Á, szóval most már gondolom rá jöttél, hogy
megfürdött. - nevetettek fel egyszerre Anne-vel. Odarohantam a sebesültemhez,
és szorosan átöleltem és - bár könnyeimmel küszködve - bele súgtam a fülébe:
- Úgy örülök,
hogy vagy nekem és semmi bajod. Szeretlek te Park Lámafejű Kyung!♥
Erre nem
válaszolt semmi, csak ő is szorosan visszaölelt. Én beszívtam a friss
citrusillatot, ami áradt a bőréről és a pólójáról, teljesen megbolondított.
Mivel sürgetett minket az idő, szívszorító búcsút vettünk a kedves családtól és
visszaindultunk a táborba. Amikor megérkeztünk, tiszta kihalt volt minden,
tehát még alszanak. Nagyszerű.
*2 órával
később*
-Ó otthon, édes
otthon. - nyújtózkodtam immár a kolesz szobánkban. Hulla fáradt voltam, alig
álltam a lábamon, de még beszélnem kell ChunJival, ráadásul Myungsoo-t is meg
kell látogatnom, hogy van. Elmélkedésemet az ajtókopogás zavarta meg. Lehet már
itt is van??? Odarohantam, majd kinyitottam, hát tényleg be jött a tippem, de.
- MI EZ A
HAJSZÍN? - kérdeztem kidülledő szemekkel, miközben az állam a földet verdeste. Teljesen fekete haja volt, amit felzselézett, rettentő jól állt neki.
-Ööö…hát, meguntam már az előző hajszínem, így gondoltam
befestetem feketére. Uhm..nagyon ronda? – biggyesztette le a száját.
-Jaj ugyan, ilyenről szó sincs. – emeltem fel védekezően a
kezeimet – nekem nagyon bejön, csak furcsa. – mosolyogtam.
-Akkor, mehetünk? – villantotta ki a fogait, amik 1000 wattosan
csillogtak. Olyan édes..
-Felőlem, de hova?
-Gyere el velem vacsorázni.
-Vacsorázni?
-Vacsorázni? Délután 3-kor? De hülye vagy. – bokszoltam bele a
vállába. – Amúgy meg persze, mehetünk.
Átkaroltam a kezét, és röhögcsélve léptünk ki a kolesz ajtón,
ahol is belefutottunk Kyungba. Ójaj… Gyilkos tekintetet vetett rám (amolyan: "remélem megtudod ezt magyarázni, mert ha nem nagy baj lesz").
Viszont most nem ezzel kell foglalkoznom, meg kell tudnom Chanhee-nek mi a
baja. Elbattyogtunk a legközelebbi buszmegállóba, ahol felszálltunk a járműre,
és meg sem álltunk a legközelebbi étteremig. Mind a ketten idegesen léptünk be
az ajtón. Vajon mit akar mondani?
* A kövi részben kiderül :*♥
